¹Ezután Jerikón haladt át.

²Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.

³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a tömegtől.

⁴Előrefutott hát, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa, ugyanis arra kellett elmennie.

⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!

⁶Sietve lement, és örömmel befogadta.

⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.

⁸Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.

⁹Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.

¹⁰Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.

¹¹Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni.

¹²Így szólt tehát:
– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza.

¹³Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!”

¹⁴Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.”

¹⁵Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek.

¹⁶Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.”

¹⁷Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.”

¹⁸Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.”

¹⁹Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!”

²⁰Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem.

²¹Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.”

²²Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el?

²³Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?”

²⁴Az ott állóknak ezt mondta:
„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!”

²⁵Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!”

²⁶De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”

²⁸Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.

²⁹Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:

³⁰„Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!”

³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”

³²A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik.

³³Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
–

³⁴Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.

³⁵Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.

³⁶Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket.

³⁷Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.

³⁸Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!

³⁹A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!

⁴⁰Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.

⁴¹Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,

⁴²és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.

⁴³Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak.

⁴⁴Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.

⁴⁵Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat,

⁴⁶és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.

⁴⁷Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák,

⁴⁸de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.

⁴⁹Ezután Jerikón haladt át.

⁵⁰Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.

⁵¹Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a tömegtől.

⁵²Előrefutott hát, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa, ugyanis arra kellett elmennie.

⁵³Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!

⁵⁴Sietve lement, és örömmel befogadta.

⁵⁵Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.

⁵⁶Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.

⁵⁷Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.

⁵⁸Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.

⁵⁹Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni.

⁶⁰Így szólt tehát:
– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza.

⁶¹Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!”

⁶²Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.”

⁶³Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek.

⁶⁴Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.”

⁶⁵Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.”

⁶⁶Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.”

⁶⁷Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!”

⁶⁸Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem.

⁶⁹Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.”

⁷⁰Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el?

⁷¹Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?”

⁷²Az ott állóknak ezt mondta:
„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!”

⁷³Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!”

⁷⁴De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

⁷⁵Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”

⁷⁶Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.

⁷⁷Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:

⁷⁸„Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!”

⁷⁹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”

⁸⁰A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik.

⁸¹Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
–

⁸²Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.

⁸³Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.

⁸⁴Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket.

⁸⁵Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.

⁸⁶Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!

⁸⁷A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!

⁸⁸Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.

⁸⁹Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,

⁹⁰és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.

⁹¹Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak.

⁹²Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.

⁹³Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat,

⁹⁴és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.

⁹⁵Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák,

⁹⁶de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.