¹Amint továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.

²A tanítványai megkérdezték tőle:
– Rabbi, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?

³Jézus így válaszolt:
– Nem ő vétkezett, s nem is a szülei, hanem azért van így, hogy nyilvánvalóvá legyenek általa Isten művei.

⁴Amíg nappal van nekünk, annak a műveit kell végeznünk, aki küldött engem. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.

⁵Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.

⁶Miután ezt mondta, a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vak szemére,

⁷majd így szólt hozzá:
– Menj, mosakodj meg a Siloám tavában! – Siloám jelentése: „Küldött”.
Az pedig elment, megmosakodott, és amikor visszatért, már látott.

⁸A szomszédok és azok, akik azelőtt koldusként látták, így szóltak:
– Ugye ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?

⁹Egyesek azt mondták: „Bizony, ő az!” Mások meg: „Ugyan már, csak hasonlít hozzá!” De ő kijelentette:
– Bizony, én vagyok az!

¹⁰Erre ezt kérdezték tőle:
– Akkor hogyan nyílt meg a szemed?

¹¹Így válaszolt:
– Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: „Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg!” Elmentem tehát, megmosakodtam, és látni kezdtem.
–

¹²Hol van ez az ember? – kérdezték tőle.
– Nem tudom – felelte.

¹³Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették.

¹⁴Az a nap pedig, amelyen Jézus sarat csinált, és megnyitotta a szemét, szombat volt.

¹⁵Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ezt mondta nekik:
– Sarat tett a szememre, megmosakodtam, és látok.

¹⁶Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták:
– Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.
Mások így szóltak:
– Hogyan tehet bűnös ember ilyen jeleket?
És megoszlás támadt köztük.

¹⁷Ezért ismét a vakhoz fordultak:
– Te mit mondasz róla? Hiszen megnyitotta a szemed!
– Próféta – válaszolta.

¹⁸A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit,

¹⁹és meg nem kérdezték tőlük:
– A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?

²⁰Szülei így válaszoltak:
– Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született,

²¹de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, elég idős már, majd ő beszél a saját nevében.

²²Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából.

²³Ezért mondták a szülei: „Elég idős már, kérdezzétek őt!”

²⁴Másodszor is odahívták tehát a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki:
– Dicsőítsd Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.

²⁵– Hogy bűnös-e, nem tudom – válaszolta. – Egyet tudok: vak voltam, és most látok.

²⁶– Mit tett veled? – kérdezték. – Hogyan nyitotta meg a szemedet?

²⁷– Megmondtam már nektek – felelte –, de nem hallgattatok rám. Mit akartok még hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?

²⁸Becsmérelték, és ezt mondták:
– Te vagy tanítványa ennek, mi Mózes tanítványai vagyunk.

²⁹Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten; de erről azt sem tudjuk, hogy honnét való.

³⁰Az ember így válaszolt nekik:
– Éppen ez a meglepő: ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szemem.

³¹Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.

³²Amióta világ a világ, nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét.

³³Ha ez az ember nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.

³⁴Erre így feleltek neki:
– Te, aki mindenestül bűnben születtél, még te akarsz minket tanítani?
És elzavarták.

³⁵Meghallotta Jézus, hogy elzavarták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle:
– Hiszel az Emberfiában?
–

³⁶Ki az, Uram, hogy higgyek benne? – kérdezte.
–

³⁷Már láttad – mondta neki Jézus. – Aki veled beszél, ő az.
–

³⁸Hiszek, Uram – mondta, és leborulva imádta őt.

³⁹Jézus ezt mondta:
– Ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.

⁴⁰Meghallották ezeket a szavakat a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle:
– Talán mi is vakok lennénk?

⁴¹Jézus ezt mondta nekik:
– Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök. Mivel azonban most azt mondjátok: „látunk”, megmarad a bűnötök.