¹Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.

²De korán reggel ismét megjelent a Templomban, és az egész nép hozzásereglett. Ő pedig leült, és tanította őket.

³Ekkor az írástudók és a farizeusok odavezettek egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították,

⁴és így szóltak Jézushoz:
– Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték.

⁵Mózes azt parancsolta nekünk a Törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Te mit mondasz?

⁶Ezt azért mondták, hogy csapdát állítsanak neki, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre.

⁷Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:
– Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!

⁸Lehajolt, és tovább írt a földre.

⁹Azok pedig ezt hallva egymás után elmentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen.

¹⁰Jézus felegyenesedett, és így szólt hozzá:
– Asszony, hol vannak? Senki sem ítélt el téged?
–

¹¹Senki, Uram – válaszolta.
– Én sem ítéllek el – mondta Jézus. – Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezzél!]]

¹²Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

¹³A farizeusok ekkor így szóltak hozzá:
– Te magad mellett teszel tanúságot. Tanúságtételed nem igaz.

¹⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Még ha önmagam mellett teszek is tanúságot, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová térek vissza.

¹⁵Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki fölött.

¹⁶De még ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.

¹⁷A ti Törvényetekben meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz.

¹⁸Én magam teszek tanúságot önmagamról, és mellettem tesz tanúságot az Atya is, aki küldött engem.

¹⁹Erre megkérdezték tőle:
– Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt:
– Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.

²⁰Mindezeket a Kincstárnál hirdette Jézus, amikor tanított a Templomban, de senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ő órája.

²¹Majd ismét szólt hozzájuk:
– Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.

²²Erre ezt mondták a zsidók:
– Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”

²³Ő így folytatta:
– Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok.

²⁴Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben.

²⁵Megkérdezték tehát tőle:
– Hát ki vagy te?
Jézus így válaszolt nekik:
– Az, amit kezdettől fogva hirdetek nektek.

²⁶Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam.

²⁷Ők nem értették, hogy az Atyáról beszélt nekik.

²⁸Jézus tehát ezt mondta:
– Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem.

²⁹Igen, aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.

³⁰Amikor ezeket mondta, sokan hinni kezdtek benne.

³¹Azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne, így szólt Jézus:
– Ha megmaradtok az én szavamban, akkor valóban tanítványaim vagytok,

³²és megértitek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz majd benneteket.

³³Így válaszoltak neki:
– Ábrahám leszármazottai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát, „Szabadok lesztek”?

³⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki bűnt követ el, az rabszolgája a bűnnek.

³⁵A rabszolga pedig nem marad a házban örökre, a fiú viszont örökre ott marad.

³⁶Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, valóban szabadok lesztek.

³⁷Jól tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok! De nem! Ti meg akartok engem ölni, mert az én szavam számára nincs hely bennetek.

³⁸Én azt hirdetem, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.

³⁹Ezt mondták neki:
– A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Ábrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.

⁴⁰De ti meg akartok ölni engem, pedig én azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette.

⁴¹Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok.
Ezt mondták neki:
– Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, Isten.

⁴²Jézus így szólt hozzájuk:
– Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és vagyok itt jelen. Nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem.

⁴³Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem vagytok képesek arra, hogy hallgassátok az én szavamat.

⁴⁴Az atya, akitől ti származtok, az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az pedig kezdettől fogva gyilkos volt, és nem állt meg az igazságban. Igen, nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, azt mondja, ami a sajátja, mert hazug, és a hazugság atyja.

⁴⁵Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek.

⁴⁶Ki tud közületek engem bűnösnek bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?

⁴⁷Aki Istentől való, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.

⁴⁸A zsidók így szóltak hozzá:
– Vajon nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy te szamaritánus vagy, és ördög van benned?

⁴⁹Jézus így válaszolt:
– Nincs bennem semmiféle ördög, hanem Atyámat tisztelem, ti pedig gyaláztok engem.

⁵⁰Én nem keresem a magam dicsőségét: van, Aki keresi, és ő majd ítéletet mond.

⁵¹Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én szavamat, nem lát halált soha.

⁵²A zsidók ezt mondták neki:
– Most már biztosak vagyunk benne, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: „Ha valaki megtartja az én szavamat, az nem ízleli meg a halált soha.”

⁵³Nagyobb lennél atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek képzeled magad?

⁵⁴Jézus így válaszolt:
– Ha én magam dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Róla ti azt mondjátok, „a mi Istenünk”,

⁵⁵pedig nem ismeritek. Én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék. De ismerem őt, és megtartom szavát.

⁵⁶Ábrahám, a ti atyátok telve volt örömmel, hogy megláthatja az én napomat. Meg is látta, és örvendezett.

⁵⁷A zsidók erre ezt mondták neki:
– Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?

⁵⁸Jézus így felelt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám létezett volna, én vagyok.

⁵⁹Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a Templomból.