¹– Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló.

²De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

³Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja, és kivezeti a maga juhait.

⁴Amikor a sajátjait mind kivezette, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

⁵Sohasem fognak idegent követni, sőt elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.

⁶Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.

⁷Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó.

⁸Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.

⁹Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál.

¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük.

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért.

¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.

¹³De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem,

¹⁵ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért.

¹⁶Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.

¹⁸Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.

¹⁹E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között.

²⁰Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?

²¹Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?

²²Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt.

²³Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt.

²⁴Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!

²⁵Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem,

²⁶de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.

²⁷Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem.

²⁸Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.

²⁹Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből.

³⁰Én és az Atya egy vagyunk.

³¹Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.

³²Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?

³³A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.

³⁴Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok?

³⁵Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –,

³⁶akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?!

³⁷Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem,

³⁸de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!

³⁹Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.

⁴⁰Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott.

⁴¹Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.

⁴²És sokan kezdtek hinni benne.