¹Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és nővérének, Mártának a falujából.

²Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és a lábát a hajával törölte meg. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.

³A nővérei megüzenték Jézusnak:
„Urunk, íme, akit szeretsz, beteg.”

⁴Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt:
– Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.

⁵Jézus szerette Mártát, ennek nővérét, és Lázárt.

⁶Amikor megtudta, hogy beteg, még két napig ott maradt, ahol volt.

⁷Ezután így szólt tanítványaihoz:
– Menjünk ismét Júdeába!

⁸A tanítványok ezt mondták neki:
– Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és megint oda akarsz menni?

⁹Jézus így válaszolt:
– Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát;

¹⁰de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.

¹¹Ezeket mondta nekik, majd hozzátette:
– Lázár, a mi barátunk elaludt, de megyek, hogy felébresszem.
–

¹²Urunk, ha elaludt – mondták a tanítványok –, akkor majd meggyógyul.

¹³Jézus azonban a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy az alvásról szól.

¹⁴Akkor Jézus nyíltan megmondta nekik:
– Lázár meghalt,

¹⁵és örülök, hogy nem voltam ott. Miattatok örülök, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!

¹⁶Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak:
– Menjünk el mi is, és haljunk meg vele!

¹⁷Amikor odaért, Jézus megtudta, hogy már négy napja a sírban van.

¹⁸Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stadiumnyira.

¹⁹A zsidók közül sokan jöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt.

²⁰Amikor Márta megtudta, hogy Jézus érkezik, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.

²¹Márta így szólt Jézushoz:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²²De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked Isten.
–

²³Testvéred fel fog támadni – mondta neki Jézus.
–

²⁴Tudom – felelte Márta –, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.

²⁵Jézus ekkor ezt mondta neki:
– Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog;

²⁶és mindaz, aki él és hisz énbennem, nem halhat meg örökre. Hiszed ezt?
–

²⁷Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.

²⁸Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának:
– A Mester itt van, és téged hív.

²⁹Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és elindult hozzá.

³⁰De Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele.

³¹A zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt hitték, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.

³²Mária pedig, amint Jézushoz ért és meglátta őt, a lába elé borult, és így szólt:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

³³Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és azok a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, megrendült lelkében és indulat fogta el.
–

³⁴Hova helyeztétek őt? – kérdezte.
– Urunk, jöjj és lásd! – felelik neki.

³⁵Jézus könnyekre fakadt.

³⁶A zsidók ezt mondták:
– Látjátok, mennyire szerette!

³⁷De néhányan közülük így szóltak:
– Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?

³⁸Jézus – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ért. Ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.

³⁹Jézus így szólt:
– Vegyétek el a követ!
Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá:
– Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.

⁴⁰Jézus így válaszolt:
– Ugye megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?

⁴¹Elvették tehát a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta:
– Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴²Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

⁴³Miután ezt mondta, hangosan így kiáltott:
– Lázár, jöjj ki!

⁴⁴A halott kijött, keze-lába pólyákkal körülkötve. Az arcát kendő fedte. Jézus így szólt hozzájuk:
– Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

⁴⁵Ekkor sokan kezdtek hinni benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit Jézus tett.

⁴⁶De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, mit tett Jézus.

⁴⁷A főpapok és a farizeusok ekkor összegyűltek tanácskozni, és így beszéltek:
– Most mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelet mutat.

⁴⁸Ha egyszerűen csak hagyjuk, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és meghódítják a Helyet és a népet.

⁴⁹Egyikük, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, ezt mondta nekik:
– Nem értetek ti semmit!

⁵⁰Ezt sem látjátok be: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.

⁵¹Mindezt nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézusnak kell meghalnia a népért;

⁵²és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

⁵³Attól a naptól fogva elhatározták, hogy megölik.

⁵⁴Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnét a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványaival együtt.

⁵⁵Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.

⁵⁶Ezek keresték Jézust, és a Templomban járva ezt mondogatták egymás közt:
– Mit gondoltok, el fog jönni az ünnepre?

⁵⁷De a főpapok és a farizeusok már kiadták a parancsot: ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.