¹A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket,

²a vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe ültette Júdásnak, a Karióti Simon fiának, hogy árulja el őt;

³Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza:

⁴felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát,

⁵aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

⁶Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
– Uram, te mosod meg az én lábamat?

⁷Jézus így válaszolt neki:
– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
–

⁸Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
–

⁹Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
–

¹⁰Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.

¹¹Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

¹²Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek?

¹³Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok.

¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

¹⁵Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

¹⁶Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte.

¹⁷Tudnotok kell: boldogok lesztek, ha így cselekedtek.

¹⁸Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem.

¹⁹Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az.

²⁰Bizony, bizony, mondom nektek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

²¹Miután Jézus elmondta ezeket, megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal:
– Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárulni készül engem.

²²Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?

²³Az asztalnál közvetlenül Jézus mellett volt egyik tanítványa, az, akit Jézus szeretett.

²⁴Simon Péter intett neki, hogy tudakolja meg, kiről beszél.

²⁵Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle:
– Ki az, Uram?
–

²⁶Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom.
Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának.

²⁷A falat után belément a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá:
– Tedd meg hamar, amit meg kell tenned!

²⁸Az ott ülők közül senki sem értette, miért mondja ezt neki.

²⁹Egyesek azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, Jézus azt mondja neki:
„Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.

³⁰Miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

³¹Amikor kiment, Jézus így szólt:
– Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne.

³²Mivel Isten megdicsőült benne, Isten meg fogja dicsőíteni önmagában, sőt azonnal megdicsőíti.
–

³³Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom.

³⁴Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!

³⁵Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter mondta neki:
–

³⁶Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter.
– Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni fogsz.
–

³⁷Uram, miért nem követhetlek most? – mondta neki Péter. – Az életemet adom érted!
–

³⁸Az életedet adod értem? – válaszolja Jézus.
– Bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.