¹Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, és higgyetek bennem is!

²Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna nektek, hogy elmegyek helyet készíteni nektek?

³És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

⁴Ahová pedig én megyek, oda ismeritek ti az utat.
–

⁵Uram – mondta neki Tamás –, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudhatnánk az utat?

⁶Jézus így válaszol:
– Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem jön az Atyához, csakis rajtam keresztül.

⁷Ha megismertetek volna engem, akkor ismernétek az Atyát is. De mostantól fogva kezditek megismerni őt, és látjátok őt.
–

⁸Uram – mondta neki Fülöp –, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!
–

⁹Annyi ideje veletek vagyok – válaszolja Jézus –, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: „Mutasd meg nekünk az Atyát?”

¹⁰Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A szavakat, amelyeket mondtam nektek, nem magamtól mondom. Az Atya bennem lakozva viszi végbe műveit.

¹¹Higgyetek nekem: én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van! Legalább e művek miatt higgyetek!

¹²Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz bennem, azokat a műveket viszi majd véghez, amelyeket én teszek, sőt ezeknél nagyobbakat is véghezvisz, mert az Atyához megyek.

¹³Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.

¹⁴Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, meg fogom tenni.

¹⁵Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani parancsolataimat,

¹⁶én pedig majd az Atyához fordulok, és ő egy másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:

¹⁷az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem ismeri el, és ezért nem is ismeri. Ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakozik, és bennetek marad.

¹⁸Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.

¹⁹Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.

²⁰Azon a napon ti is felismeritek, hogy én Atyámban vagyok, ti bennem, én pedig bennetek.

²¹Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.

²²Így szólt hozzá Júdás, de nem a Karióti:
– Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?

²³Jézus így válaszolt:
– Ha valaki szeret engem, az megtartja, amit mondok. Atyám is szeretni fogja, s eljövünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.

²⁴Aki nem szeret engem, nem tartja meg, amit mondok. A szó, amelyet hallgattok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

²⁵Elmondtam ezeket nektek, amíg veletek voltam.

²⁶De a Pártfogó, a Szentlélek, akit az Atya majd a nevemben küld, ő tanít meg majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

²⁷Békességet hagyok rátok: az én békémet adom nektek. De nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne is rettegjen!

²⁸Hallottátok, mit mondtam nektek: „Elmegyek, és visszajövök hozzátok”? Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.

²⁹Már most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.

³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma.

³¹Sőt hogy a világ felismerje, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolta: keljetek fel! Menjünk innét!