¹Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett a mennyben mintegy fél órára.

²És hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak, és hét harsonát kaptak.

³Jött egy másik angyal, megállt az áldozati oltár előtt. Aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imáival együtt tegye az Isten trónusa előtt álló, arany áldozati oltárra.

⁴A tömjén füstje felszállt a szentek imáival együtt Isten elé.

⁵Az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzével, és ledobta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.

⁶A hét angyal, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.

⁷Megfújta a harsonát az első angyal. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada elégett, s a zöld fű mind felperzselődött.

⁸Megfújta a harsonát a második angyal. Erre valami lánggal égő hatalmas hegyhez hasonló zuhant a tengerbe. A tenger egyharmada vérré vált,

⁹a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.

¹⁰Megfújta a harsonát a harmadik angyal. Egy nagy, fáklyaként lobogó csillag hullott le az égből. A folyók egyharmadára hullott és a vízforrásokra.

¹¹A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert keserűek lettek a vizek.

¹²Megfújta a harsonát a negyedik angyal. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás. Harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága egyaránt a harmadával csökkent.

¹³Láttam és hallottam, hogy az ég zenitjén egy magányos sas repül, és nagy hangon mondja: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni.”