¹Ezután a föld négy sarkán álló négy angyalt láttam, akik megfékezték a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára.

²Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal jön, akinél az élő Isten pecsétje volt. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:

³„Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!”

⁴És hallottam a megjelöltek számát. Száznegyvennégyezren voltak. Izrael fiainak minden törzséből.

⁵Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,

⁶Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer,

⁷Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer,

⁸Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.

⁹Ezek után láttam, íme, egy hatalmas tömeg – amit meg sem lehetett számolni – minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből ott állt a trón és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaággal,

¹⁰és nagy hangon kiáltották: „Az üdvösség Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!”

¹¹Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és így imádták Istent:

¹²„Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”

¹³Ekkor a vének közül az egyik megszólított: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”

¹⁴Így válaszoltam: „Uram, te tudod.” Ezt mondta nekem: „Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat kimosták, kifehérítették a Bárány vérében.

¹⁵Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal hódolnak neki szentélyében. A trónon ülő föléjük húzza sátrát.

¹⁶Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség,

¹⁷mert a Bárány, aki a trón közepén áll, a pásztoruk, és élő vizek forrásához vezeti őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.”