¹Ekkor egy másik, a mennyből lejövő hatalmas angyalt láttam. Felhő övezte, és szivárvány volt a feje fölött. Arca mint a Nap, lába mint tűzoszlop.

²Kezében széthajtott kis könyvtekercset tartott.
Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön.

³Nagy hangon kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt.

⁴Amikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam, de az égből hangot hallottam: „Pecsételd le, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!”

⁵És az angyal, akit láttam, hogy a tengerben és a földön áll, jobbját a menny felé emelte,

⁶és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: „Nincs többé késlekedés!

⁷A hetedik angyal hangjának a napjaiban, amikor megfújni készül a harsonát, beteljesedik Isten titka, amint ezt örömhírként tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”

⁸És a hang, amelyik a mennyből beszélt velem, ismét szólt: „Rajta, vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll!”

⁹Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a kis könyvtekercset. Így szól hozzám: „Fogd, és nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szájadban olyan édes lesz, mint a méz.”

¹⁰Elvettem az angyal kezéből a kis könyvtekercset, és lenyeltem. A szájamban édes volt, mint a méz, és amikor lenyeltem, keserű lett a gyomrom.

¹¹Ekkor ezt mondják nekem: „Ismét prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”