¹Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adtak nekem, mondván: „Menj, mérd föl Isten szentélyét, az áldozati oltárt és a benne imádkozókat!

²De a szentély külső udvarát hagyd ki, és ne mérd föl, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig lábbal tapossák!”

³Két tanúmnak megengedem, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak.

⁴Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll.

⁵Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból, és fölemészti ellenségeiket. Ha bárki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.

⁶Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.

⁷Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön az alvilágból, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket.

⁸Holttestük ott hever majd annak a nagy városnak az utcáján, amelyet lelki értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették.

⁹Holttestüket nézik majd a népek, a törzsek, a nyelvek és a nemzetek három és fél napon át, és nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék.

¹⁰A föld lakói örvendeznek és vigadoznak, és ajándékot küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötörte a föld lakóit.

¹¹De három és fél nap elteltével éltető Lélek szállt beléjük Istentől, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el.

¹²Az égből erős hang szólt hozzájuk: „Jöjjetek föl ide!” És ellenségeik szeme láttára egy felhőn felszálltak a mennybe.

¹³Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőítették az ég Istenét.

¹⁴Elmúlt a második jaj, de hamarosan jön a harmadik.

¹⁵Megfújta a harsonát a hetedik angyal. A mennyben erős hangok hallatszottak: „Urunké és Fölkentjéé az uralom a világ fölött, és uralkodni fog örökkön-örökké!”

¹⁶És a huszonnégy vén, aki Isten előtt a trónon ült, arcra borult, és imádta Istent:

¹⁷„Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat, és uralomra jutottál.

¹⁸A népek felbőszültek, de eljött az ideje haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek, és annak, hogy megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat és a szenteket, és azokat, akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt, és hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.”

¹⁹Megnyílt a mennyben Isten szentélye, és láthatóvá vált a szövetség ládája a szentélyben. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.