¹Honnan jönnek a harcok és csatározások közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló szenvedélyek okozzák ezeket?

²Kívántok valamit, és nem kapjátok meg. Öltök és viszálykodtok, de nem tudtok célt érni. Viaskodtok és harcoltok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek.

³Vagy ha kéritek is, és nem kapjátok meg, akkor azért nem, mert rosszul kéritek: csupán azért, hogy szenvedélyeiteket kielégítsétek.

⁴Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki tehát barátságot köt a világgal, Isten ellenségévé válik.

⁵Vagy azt gondoljátok, hogy ok nélkül mondja az Írás:
„Irigységre tör a lélek, amelyet belénk helyezett”?

⁶De még nagyobb kegyelmet ad. Ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmét adja.

⁷Engedelmeskedjetek tehát Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és menekül majd tőletek.

⁸Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti megosztott lelkűek!

⁹Bánkódjatok, gyászoljatok, sírjatok! Nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra!

¹⁰Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő majd felmagasztal titeket.

¹¹Ne rágalmazzátok egymást, testvérek! Aki rágalmazza testvérét, vagy ítélkezik fölötte, az a Törvényt rágalmazza, és a Törvény fölött ítélkezik. Ha pedig a Törvény fölött ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a Törvénynek.

¹²Csak egy törvényadó és ítélőbíró van, aki megmenthet és elveszejthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod fölött?

¹³És ti, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”;

¹⁴azt sem tudjátok, mit hoz a holnap, s milyen lesz életetek. Olyanok vagytok, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.

¹⁵Inkább ezt kellene mondanotok:
„Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk tenni.”

¹⁶Ti azonban kérkedtek elbizakodottságotokban. Minden ilyen kérkedés gonosz.

¹⁷Aki tehát tud jót tenni, de nem teszi, bűnt követ el.