¹Testvéreim, ne legyen közöttetek sok tanító, hiszen tudjátok, hogy szigorúbb ítélet vár ránk.

²Valójában mindannyian sokat vétkezünk, de ha valaki nem vétkezik szavával, az tökéletes ember, képes arra, hogy megfékezze egész testét.

³Ha a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk.

⁴Vagy íme, a hajók, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy mégoly kicsiny kormányrúddal oda lehet őket irányítani, ahová a kormányos akarja.

⁵Ugyanígy a nyelv is: parányi testrész, de nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy kicsi tűz mekkora erdőt felgyújt!

⁶A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket bemocskolja, egész életünket lángba borítja, és maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.

⁷Mindenféle vadállat és madár, csúszómászó és tengeri lény megszelídíthető, és meg is szelídítette az ember.

⁸A nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni. Kiszámíthatatlanul gonosz, tele halálos méreggel.

⁹Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket.

¹⁰Egyazon szájból jön az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem szabad így lennie.

¹¹Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja az édes és a keserű vizet?

¹²Testvéreim, teremhet a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem ad édes vizet.

¹³Ki bölcs és értelmes közöttetek? Magatartásával mutassa meg, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!

¹⁴De ha szívetekben keserű buzgóság és viszály lakik, akkor ne kérkedjetek, semmibe véve az igazságot!

¹⁵Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, szenvedélytől áthatott, és ördögi.

¹⁶Mert ahol vetélkedés és viszály dúl, ott zűrzavar van és mindenféle gonoszság.

¹⁷A felülről jövő bölcsesség először is tiszta, továbbá békeszerető, méltányos, szelíd szóval meggyőző, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

¹⁸Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok, akik békét teremtenek.