¹Épségben partra jutva megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.

²A helybeliek nem mindennapi kedvességet tanúsítottak irántunk. Mivel esni kezdett és hideg volt, tüzet raktak, és mindannyiunkat szívesen fogadtak.

³Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegtől, és a kezére csavarodott.

⁴Amikor a helybeliek meglátták a kezéről lecsüngő állatot, így szóltak egymáshoz: „Ez az ember biztosan gyilkos! A tengerből ugyan kimenekült, de Diké istennő nem engedi, hogy életben maradjon.”

⁵Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem esett.

⁶Azok meg azt várták, hogy felpuffad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után látták, hogy semmi különös nem történik vele, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.

⁷Azon a környéken volt Publiusnak, a sziget első emberének a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt.

⁸Publius apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.

⁹Ezután a többi beteg szigetlakó is odajött hozzá, és mind meggyógyultak.

¹⁰Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor indulóban voltunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.

¹¹Három hónap múlva indultunk el egy alexandriai hajón, amelyik a szigeten telelt. A hajó orrán a Dioszkuroszok voltak.

¹²Miután Siracusába értünk, három napig ott maradtunk.

¹³Innét a part mentén hajózva jutottunk Rhegiumba. Mivel másnap feltámadt a déli szél, Puteoliba értünk,

¹⁴ahol testvéreket találtunk; arra kértek bennünket, hogy maradjunk náluk egy hétig. Így értünk Rómába.

¹⁵Amikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek a fogadásunkra. Forum Appiinél és Tres Tabernae-nél találkoztunk. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és újra bizakodni kezdett.

¹⁶Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.

¹⁷Három nappal később magához hívatta a zsidók elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk:
– Testvérek, bár semmit sem vétkeztem népünk ellen vagy atyáink szokásai ellen, Jeruzsálemben mégis letartóztattak, és átadtak a rómaiaknak.

¹⁸Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem.

¹⁹Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádat emelni.

²⁰Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izrael reménye miatt viselem ezt a láncot.

²¹Ők pedig ezt mondták neki:
– Mi Júdeából sem levelet nem kaptunk rólad, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat.

²²Tőled szeretnénk tehát hallani, mi az álláspontod. Erről az irányzatról csak azt tudjuk, hogy mindenütt ellenállásba ütközik.

²³Megállapodtak vele egy bizonyos napban, amikor sokan eljöttek hozzá a szállására. Beszámolójában tanúságot tett előttük Isten országáról, és Mózes Törvénye, valamint a próféták alapján reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról.

²⁴Egyesek hittek szavainak, mások nem.

²⁵Mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Ezután Pál még ezt mondta:
– Helyesen mondta a Szentlélek Izajás próféta által atyáitoknak:

²⁶Menj, és mondd ennek a népnek:
„Hallván halljatok, de ne értsetek! Nézvén nézzetek, de ne lássatok!

²⁷Mert érzéketlenné lett e nép szíve, fülük nagyothalló, szemüket behunyták; hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”

²⁸Vegyétek tehát tudomásul: Istennek ez az üdvössége a pogányokhoz küldetett. Ők majd meghallják.

²⁹[]

³⁰Két teljes esztendeig saját bérelt szállásán lakott, és mindenkit fogadott, aki fölkereste.

³¹Hirdette Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal és minden akadályoztatás nélkül.