¹Miután elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk. Másnap Rhodoszba, onnét pedig Patarába.

²Ott találtunk egy Föníciába induló hajót. Beszálltunk, és elhajóztunk.

³Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és Tiruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki rakományát.

⁴Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.

⁵A hét elmúltával elindultunk, hogy folytassuk utunkat. Valamennyien feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívül is elkísértek bennünket. Ott a tengerparton letérdeltünk és imádkoztunk.

⁶Ezután elbúcsúztunk egymástól. Mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.

⁷Hajóutunk Tiruszból Ptolemaiszban ért véget. Köszöntöttük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.

⁸Másnap elindultunk, és megérkeztünk Caesareába. Betértünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk.

⁹Volt négy hajadon leánya, akik próféták voltak.

¹⁰Több napon át ott tartózkodtunk, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta.

¹¹Odajött hozzánk, levette Pál övét. Megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta:
– Így szól a Szentlélek: „Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg majd a zsidók Jeruzsálemben, és a pogányok kezébe adják.”

¹²Amikor ezt hallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.

¹³De Pál így felelt:
– Miért sírtok, és miért szomorítjátok szívemet? Ami engem illet, kész vagyok nemcsak arra, hogy megkötözzenek, hanem arra is, hogy Jeruzsálemben meghaljak az Úr Jézus nevéért.

¹⁴Mivel nem hagyta magát meggyőzni, azt mondtuk: „Legyen meg az Úr akarata!”, és elhallgattunk.

¹⁵E napok után összekészülődtünk, és felmentünk Jeruzsálembe.

¹⁶Velünk jött néhány caesareai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázonhoz, hogy az ő vendégei legyünk.

¹⁷Amikor Jeruzsálembe értünk, örömmel fogadtak bennünket a testvérek.

¹⁸Másnap Pál eljött velünk Jakabhoz, ahol a vének is valamennyien jelen voltak.

¹⁹Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett Isten a pogányok között az ő szolgálata által.

²⁰Amikor ezt hallották, dicsőítették Istent, aztán így szóltak hozzá:
– Látod, testvér, milyen sokan vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan rajonganak a Törvényért.

²¹Rólad pedig azt hallottuk, hogy Mózestől való elszakadásra tanítod a pogányok között élő zsidókat, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és hogy ne a zsidó szokás szerint éljenek.

²²Mi tehát a helyzet? Egészen biztosan megtudják, hogy itt vagy.

²³Tedd, amit mondunk! Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek.

²⁴Vedd őket magad mellé, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, és vállald a költségeiket, hogy megnyírathassák a fejüket! Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit hallott, hanem magad is a Törvényt megtartva élsz.

²⁵A pogányokból lett hívőkkel pedig már levél útján közöltük határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól.

²⁶Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat. Másnap velük együtt megkezdte a tisztulási szertartást, majd bement a Templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le tisztulásuk napjai, ameddig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.

²⁷Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsia provinciából való zsidók meglátták a Templomban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták,

²⁸és így kiáltoztak: „Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen, a Törvény ellen és a Szent Hely ellen tanít mindenütt mindenkit! Sőt még görögöket is behozott a Templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet!”

²⁹Néhányan ugyanis látták vele korábban a városban az efezusi Trophimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a Templomba.

³⁰Felbolydult az egész város. A nép összeszaladt. Pált megragadták, kivonszolták a Templomból, és a kapukat azonnal bezárták.

³¹Amikor már azon voltak, hogy megölik, jelentés érkezett a helyőrség parancsnokához, hogy egész Jeruzsálem lázong.

³²Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Amikor meglátták a parancsnokot és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.

³³Amint a parancsnok odaért, letartóztatta, és megparancsolta, hogy verjék kettős bilincsbe. Aztán kérdezősködött, hogy ki ez, és mit követett el.

³⁴De a tömeg összevissza kiáltozott. Mivel tehát a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék az erődbe.

³⁵Amikor a lépcsőhöz ért, a katonáknak kellett Pált vinniük a megvadult tömeg miatt.

³⁶Ugyanis az egész sokaság követte, és ezt kiáltozta: „Halál rá!”

³⁷Amikor már éppen be akarták vinni az erődbe, Pál így szólt a parancsnokhoz:
– Mondhatok neked valamit? Az megkérdezte:
– Tudsz görögül?

³⁸Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrégiben fellázított és a pusztába vezetett négyezer szikáriust?

³⁹Pál ezt mondta:
– Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Kilikia nem jelentéktelen városának polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez!

⁴⁰Miután megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így szólt: