¹Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudatában vagyunk annak, hogy „mindegyikünk a »tudás« birtokában van”. Ez a „tudás” felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.

²Ha valaki azt gondolja, hogy eljutott valamelyest erre a „tudás”-ra, akkor még nem ismer úgy, ahogyan ismernie kellene.

³De ha valaki szereti Istent, akkor megtapasztalta, hogy az igazi tudás nem más, mint hogy ő ismer minket.

⁴Ami tehát a bálványáldozati hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy „nincs bálvány a világon”, és hogy „Isten sincs más, csak egy”.

⁵Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön – mint ahogyan sok „isten” és sok „úr” van –,

⁶nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és ő létünk célja, és egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.

⁷Viszont nem mindenkiben van meg ez a „tudás”, sőt némelyek a bálványimádás szokásának erejében a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik.

⁸„Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.

⁹De vigyázzatok, nehogy ez a „döntési jogotok” valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között!

¹⁰Mert ha valaki meglát téged, aki a „tudás birtokában” vagy, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodva arra „épülni”, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst?

¹¹És így „tudásod” vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt.

¹²Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek.

¹³Ezért ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.