¹Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!

²Dicsérlek titeket, amiért mindenkor megemlékeztek rólam, és hogy úgy tartjátok meg a hagyományokat, amint továbbadtam azokat nektek.

³Mindazonáltal azt akarom, hogy tudjátok: minden férfinak a feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.

⁴Minden férfi, aki lecsüngő hajfürtökkel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.

⁵Minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert olyan, mintha megborotválták volna.

⁶Mert ha az asszony nem födi be a fejét, akkor vágassa le a haját! De ha szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor födje be a fejét!

⁷Mert a férfinak nem kell befödnie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.

⁸Mert nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.

⁹És nem is a férfi lett teremtve az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.

¹⁰Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy fölötte álló tekintély jelét viselje a fején, az angyalok miatt is.

¹¹De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.

¹²Mert ahogy az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, mindkettő pedig Istentől.

¹³Ítéljétek meg magatok, vajon illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez?

¹⁴Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját,

¹⁵az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert fátyolként adatott neki a haj.

¹⁶Ha pedig valaki erről akar vitatkozni, sem nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.

¹⁷Ezeket elrendelve nem dicsérlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra szolgál az, hogy összejöttök.

¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.

¹⁹Mert „elkerülhetetlen – mondjátok – a megoszlás”, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a kipróbáltak közöttetek.

²⁰Így amikor összejöttök, az étkezés nem az Úr vacsorája,

²¹mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját falja, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.

²²Hát nincsen otthonotok evésre, ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és szégyenbe hozzátok a nélkülözőket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.

²³Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,

²⁴és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

²⁵Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!”

²⁶Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és isztok e kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy iszik az Úr kelyhéből, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

²⁸Mindenki vizsgálja meg önmagát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a kehelyből!

²⁹Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli az Úr testét, önmaga ítéletére eszik és iszik.

³⁰Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.

³¹Mert ha mi magunk megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.

³²Amikor pedig az Úr ítélkezik fölöttünk, akkor fegyelmez bennünket, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.

³³Ezért tehát, testvérek, ha egybegyűltök étkezésre, várjátok meg egymást!

³⁴Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre jöjjetek össze! A többi dologról majd rendelkezem, amikor eljövök hozzátok.