1Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren,
2és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.
3Mindnyájan ugyanazt a lelki táplálékot ették,
4és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ugyanis abból a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla Krisztus volt.
5Ennek ellenére többségükben nem lelte kedvét Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.
6Ezek az események javunkra szóló figyelmeztetésül történtek, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak.
7Ne váljatok bálványimádóvá, mint közülük némelyek, amint írva van: Leült a nép enni, inni, és felkelt táncolni.
8De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és egyetlen napon huszonháromezren pusztultak el.
9Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól.
10De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszejtette őket a pusztító angyal.
11Ezek okulásunkra történtek velük, és figyelmeztetésül írták meg nekünk, akik számára elérkezett az idők vége.
12Aki tehát azt gondolja, hogy szilárdan áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
13Emberi erőt meghaladó kísértés nem ért benneteket. Isten hűséges, és nem hagyja, hogy erőtökön felül kísértést szenvedjetek; sőt a szabadulás útjáról is gondoskodik a kísértéssel együtt, hogy el tudjátok viselni.
14Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!
15Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez. Ítéljétek meg magatok, amit mondok!
16Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk?
17Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.
18Nézzétek Izrael népét! Akik esznek az áldozatokból, nincsenek közösségben az oltárral?
19Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?
20Nem, hanem azt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák, nem Istennek. Azt pedig nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben.
21Nem ihattok az Úr kelyhéből is, meg a démonok kelyhéből is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg a démonok asztalának is.
22Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
23Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít.
24Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét!
25Egyétek mindazt, amit a húspiacon árulnak anélkül, hogy lelkiismereti okból kérdezősködnétek,
26hiszen az Úré a föld és ami betölti.
27Ha meghív titeket a nem hívők közül valaki, és el akartok menni, egyétek mindazt, amit elétek tesznek! Ne kérdezősködjetek semmiről lelkiismereti okokból!
28De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati hús”, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt!
29Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete?
30Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok?
31Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
32Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának;
33mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.