Isten örök – az ember mulandó

¹Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te lettél a mi menedékünk
nemzedékről nemzedékre.

²Mielőtt a hegyek lettek,
a föld és a világ születtek,
te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!

³Te visszatéríted az embert a porba,
azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«

⁴Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan,
mint az eltűnt tegnapi nap,
vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.

⁵Elragadod őket, olyanok mint az álom,

⁶mint a reggel kiviruló fű:
reggel kihajt és virágzik,
estére lehull és elszárad.

⁷Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt,
rettegjük haragod.

⁸Magad elé állítod gonoszságainkat,
titkainkat arcod világossága elé.

⁹Napjaink mind elmúlnak haragodban,
éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.

¹⁰Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri,
vagy az erőseké a nyolcvanat,
és azok nagyrésze is munka és fájdalom,
gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.

¹¹Ki ismeri haragod erejét
és félelmetes felindulásodat?

¹²Taníts meg számba venni napjainkat úgy,
hogy bölcsességgel telítsük szívünket.

¹³Fordulj meg, Uram, végre valahára,
légy irgalmas szolgáidhoz.

¹⁴Tölts el minket kora reggel irgalmaddal,
hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.

¹⁵Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket,
s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.

¹⁶Nyilvánuljon meg műved szolgáidon
és dicsőséged az ő fiaikon.

¹⁷Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége,
kezünk munkáját erősítsd meg,
és áldd meg kezünk munkáját!

¹⁸

NEGYEDIK KÖNYV (90-106. zsoltár)

Isten örök – az ember mulandó

¹⁹Mielőtt a hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!

²⁰Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«

²¹Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.

²²Elragadod őket, olyanok mint az álom,

²³mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad.

²⁴Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod.

²⁵Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé.

²⁶Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.

²⁷Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.

²⁸Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?

²⁹Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.

³⁰Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.

³¹Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.

³²Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.

³³Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.

³⁴Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!