Sirató ének Dávid háza felett

¹Tanítóköltemény az ezrahita Etántól.

²Az Úr kegyelmét örökké éneklem,

hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti ajkam.

³Mert ezt mondtad: „Örök időkre épül az irgalom”

– hűséged szilárdan áll a mennyekben.

⁴Szövetségre léptem választottammal,

megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

⁵„Örökre megerősítem utódodat,

nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”

⁶Csodáidat, Uram, magasztalják az egek,

és hűségedet az egybegyűlt szentek.

⁷Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt,

ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?

⁸Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában,

aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.

⁹Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád?

Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.

¹⁰Te uralkodsz a tenger erején,

és háborgó hullámait te fékezed meg.

¹¹Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve őt,

hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.

¹²Tiéd az ég, és tiéd a föld,

te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.

¹³Te teremtetted északot és délt,

nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.

¹⁴Karod hatalmas,

kezed erős, jobbod diadalmas.

¹⁵Trónod alapja jog és igazság,

kegyelem és hűség vonulnak előtted.

¹⁶Boldog a nép, amely tud ünnepelni,

és arcod fényében járhat, Uram.

¹⁷Nevedben egész nap ujjonganak,

és igazságosságod felmagasztalja őket.

¹⁸Mert te vagy erejük és ékességük,

jóságod emeli magasra fejünket.

¹⁹Mert az Úré a pajzsunk,

és Izrael Szentjétől van a királyunk.

²⁰Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad:

„Segítséget nyújtottam egy hősnek,

felemeltem népemből egy választottat.

²¹Megtaláltam szolgámat, Dávidot,

felkentem őt szent olajommal.

²²Vele lesz erős kezem,

és karom megerősíti őt.

²³Semmit sem tehet vele az ellenség,

és nem árthat neki a gonoszság fia.

²⁴Kiirtom előle ellenségeit,

és gyűlölőit megfutamítom.

²⁵Vele lesz hűségem és kegyelmem,

és hatalma nevemben magasra emelkedik.

²⁶Ráteszem kezét a tengerre,

és jobbját a folyóvizekre.

²⁷Így szól majd hozzám: »Atyám vagy te,

²⁷én Istenem, és szabadításom kősziklája!«

²⁸És én elsőszülöttemmé teszem őt,

legfölségesebbé a föld királyai között.

²⁹Örökre megőrzöm irgalmamat iránta,

és szövetségemben mindig megbízhat.

³⁰Örökkévalóvá teszem nemzetségét,

és fenntartom trónját, amíg az ég áll.

³¹De ha fiai elhagyják törvényemet

és nem járnak parancsaim szerint,

³²ha bemocskolják rendeleteimet,

és parancsaimat nem teljesítik:

³³vesszővel büntetem meg vétkeiket,

és veréssel bűneiket.

³⁴De nem vonom meg tőle kegyelmemet,

és hűségemet nem hazudtolom meg.

³⁵Nem töröm meg szövetségemet,

és ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.

³⁶Megesküdtem egyszer szentségemre:

nem hazudok Dávidnak,

³⁷örökké tart nemzetsége,

és mint a nap, színem előtt a trónja,

³⁸megmarad örökké, miként a hold,

a hűséges égi tanú.”

³⁹Te őt mégis elvetetted és megutáltad,

haragra gerjedtél fölkented ellen;

⁴⁰felbontottad szolgád szövetségét,

földig aláztad szent koronáját.

⁴¹Lerontottad minden kőfalát,

romhalmazzá tetted bástyáit.

⁴²Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak,

gyalázattá lett szomszédai előtt.

⁴³Fölemelted elnyomóinak jobb kezét,

megörvendeztetted ellenségeit.

⁴⁴Kardja élét elvetted

és nem segítetted meg őt a harcban.

⁴⁵Véget vetettél tündöklésének,

trónját a földre döntötted.

⁴⁶Megrövidítetted ifjúságát,

gyalázatba borítottad őt.

⁴⁷Meddig fordulsz még el teljesen, Uram,

meddig ég haragod, mint a tűz?

⁴⁸Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem!

Milyen hiábavalónak alkottad az emberek fiait mind!

⁴⁹Ki az az ember, aki él, és halált nem látna,

és megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?

⁵⁰Hol van, Uram, hajdani irgalmad,

amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?

⁵¹Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról,

amelyet keblemben hordok sok nemzettől,

⁵²amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram,

és gyalázzák fölkented lépteit.

⁵³Áldott legyen az Úr mindörökké!

Ámen! Ámen!