¹Beteg és magányos ember siralmaKóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.

²Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.

³Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.

⁴Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.

⁵A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.

⁶A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.

⁷Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.

⁸Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.

⁹Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.

¹⁰Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:

¹¹Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?

¹²Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?

¹³Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?

¹⁴Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.

¹⁵Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?

¹⁶Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.

¹⁷Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.

¹⁸Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.

¹⁹Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.