A teremtő dicsősége – Az ember méltósága

¹A karvezetőnek. A »Szőlőprések« dallama szerint. Dávid zsoltára.

²Uram, mi Urunk,
Milyen csodálatos neved szerte a világon!
Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged.

³Kisdedek és csecsemők szájával
hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt,
hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt.

⁴Hiszen ha nézem az eget, kezed művét,
a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál,

⁵mi az ember, hogy figyelemre méltatod,
és mi az emberfia, hogy meglátogatod?

⁶Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál,
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,

⁷és kezed művei fölé állítottad.
Lába alá vetettél mindent:

⁸minden juhot és marhát,
és hozzá a mezei vadakat,

⁹az ég madarait s a tengeri halat,
mindazt, ami a tenger ösvényein jár.

¹⁰Uram, mi Urunk,
milyen csodálatos neved szerte a világon!