Imádság üldözés idején

¹Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt
Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt.

²Uram, én Istenem, benned remélek!
Ments meg minden üldözőmtől
és szabadíts meg engem,

³hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen,
mert nincsen, aki megmentene!

⁴Uram, én Istenem, ha elkövettem azt,
ha gonoszság tapad kezemhez,

⁵ha megfizettem annak, aki bántott,
s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem,

⁶üldözzön az ellenség és hadd érjen utol,
életemet tiporja földre,
tegye porrá dicsőségemet.

⁷Kelj föl, Uram, haragodban,
kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen,
kelj föl, Uram, én Istenem,
Tégy ítéletet törvényed szerint!

⁸Gyűljön köréd a népek serege,
és foglald el fölöttük magas helyed:

⁹az Úr megítéli a népeket!
Ítélj meg, Uram, igazságom szerint,
s ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem.

¹⁰Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága,
és erősítsd meg az igazat.
Igazságos Isten, a szívek és vesék vizsgálója!

¹¹Segítségem az Úrtól jön,
aki megmenti az igazszívűeket.

¹²Isten igazságos bíró,
erős ő, mindennap fellobban haragja.

¹³Nemde ismét kivonta kardját,
íját kifeszítette és készen tartja?

¹⁴Elkészítette halálos fegyverét,
nyilait tüzesekké tette.

¹⁵Íme, ez igaztalanságot vajúdott:
fájdalmat fogant, és gonoszságot szült.

¹⁶Vermet nyitott és mélyre kiásta,
s beleesett a maga ásta gödörbe.

¹⁷Saját fejére hullik vissza bűne,
és gonoszsága visszaszáll önnön fejére.

¹⁸Magasztalom az Urat igazságosságáért,
s zsoltárral dicsérem a fölséges Úr nevét.