Üldözött ember panasza és bizakodása

¹A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit,
hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.

²Ments meg ellenségeimtől, Isten,
támadóimtól szabadíts meg engem!

³Ments meg a gonosztevőktől,
oltalmazz meg a vérengző emberektől!

⁴Mert íme, életemre leselkednek,
rám rohannak az erősek.

⁵Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram,
bűn nélkül járom egyenes utamat.
Kelj fel, állj elém és lásd;

⁶Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene.
Siess, látogasd meg e nemzeteket mind,
ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!

⁷Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák,
s a várost körös-körül bejárják.

⁸Íme egyre jártatják szájukat,
kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«

⁹Ám te, Uram, kineveted őket,
megsemmisíted mind e nemzeteket.

¹⁰Én erősségem, terád figyelek,
mert te vagy én oltalmam, Istenem.

¹¹Istenem, akinek irgalma megelőz engem.

¹²Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék;
de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket,
Uram, én oltalmazóm!

¹³Szájuk vétke, ajkuk beszéde,
saját kevélységük ejtse őket tőrbe!
Átkozódásukért, hazug beszédükért

¹⁴veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé;
Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon,
s a föld kerekségén!

¹⁵Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák,
s a várost körös-körül bejárják;

¹⁶Étel után barangolnak,
és üvöltenek, ha jól nem laknak.

¹⁷Én azonban hatalmadat énekelem,
minden reggel magasztalom irgalmadat,
mivel te oltalmazóm voltál,
és menedékem sanyargatásom napján.

¹⁸Én erősségem, neked zengem énekem,
mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem:
Istenem, én irgalmasságom!

¹⁹

Üldözött ember panasza és bizakodása

²⁰Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!

²¹Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!

²²Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.

²³Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;

²⁴Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!

²⁵Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.

²⁶Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«

²⁷Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.

²⁸Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.

²⁹Istenem, akinek irgalma megelőz engem. Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött.

³⁰Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!

³¹Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért

³²veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!

³³Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;

³⁴Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.

³⁵Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.

³⁶Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!