Segélykérés pusztító veszedelem után

¹A karvezetőnek: a „Liliomok” szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.

²Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért, és legyőzte Edomot a Só-völgyben, tizenkétezret.

³Isten, elvetettél és szerteszórtál minket,

haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!

⁴Megrendítetted az országot és összetörted,

gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.

⁵Nehéz dolgokat mutattál népednek,

kábító borral itattál minket.

⁶Jelt adtál a téged félőknek,

hogy az íj elől megmeneküljenek.

⁷Hogy szeretteid megszabaduljanak,

ments meg jobboddal, és válaszolj nekem!

⁸Szentélyében így szól Isten:

„Örvendezve kiosztom Szichemet,

Szukkot völgyét is kimérem.

⁹Enyém Gileád, és enyém Manassze,

Efraim sisak a fejemen.

Júda az én jogarom,

¹⁰Moáb az én mosdótálam.

Edomra ráteszem sarumat,

és csatakiáltásom Filisztea fölött!”

¹¹Ki visz el engem az erős városba?

Ki vezet el engem Edomba?

¹²Nemde te, Isten, aki elvetettél minket,

és nem vonultál ki seregeinkkel, Istenünk?

¹³Segíts ki minket a szorongatásból,

mert hiábavaló az emberi segítség,

¹⁴de Istennel győzelmet aratunk,

és ő eltapossa ellenségeinket.