Isten oltalmában
1A karvezetőnek: a „Ne veszíts el” szerint. Miktám Dávidtól: amikor Saul elől a barlangba menekült.
2Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam,
mert benned bízik a lelkem,
és szárnyad árnyékában rejtőzöm el,
amíg a veszedelem elvonul.
3A fölséges Istenhez kiáltok,
Istenhez, aki jót tesz velem.
4Az égből küld szabadulást nekem,
és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam.
Isten elküldi irgalmát és hűségét.
5Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever,
amelyek felfalják az emberek fiait.
Foguk lándzsa és nyíl,
nyelvük élesre fent szablya.
6Magasztaljanak téged a mennyben Istenem,
dicsőítsenek az egész földön!
7Hálót kerítettek lábamnak,
és megaláztak engem;
vermet ástak nekem,
de ők maguk estek bele.
8Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
9éneklek és zsoltárt zengek!
Kelj föl, dicsőségem,
kelj föl hárfa és lant,
hadd keltsem fel a hajnalt!
10Hálát adok neked, Uram, a népek között,
zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,
11mert hűséged felér az egekig,
és igazságod a fellegekig.
12Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem,
dicsőítsenek az egész földön!