Vallomás támadások idején

¹A karvezetőnek: a „Távoli galamb” dallamára. Miktám Dávidtól, amikor Gátban a filiszteusok elfogták.

²Könyörülj rajtam, Isten,

mert eltaposnak az emberek,

egész nap szorongatnak, s el akarnak nyomni.

³Ellenségeim egész nap taposnak,

bizony sokan hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.

⁴Bármikor fog is el a félelem,

én tebenned remélek.

⁵Istenben, akinek dicsőítem szavát,

Istenben remélek, nem félek,

ember mit árthatna nekem?

⁶Egész nap kiforgatják szavaimat,

vesztemre tör minden gondolatuk.

⁷Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak,

sarkam után leselkednek.

Ahogyan ők életemre törnek,

⁸úgy fizess vissza gonoszságukért,

⁸törd össze haragodban e népeket, Istenem!

⁹Te számontartod bujdosásaimat,

gyűjtsd tömlődbe könnyeimet!

Ugye számonkéred őket?

¹⁰Meghátrálnak ellenségeim,

amely napon segítségül hívlak:

íme, így ismertem meg, hogy te vagy Istenem.

¹¹Az Istenben, akinek dicsőítem szavát,

az Úrban, akinek dicsőítem szavát,

¹²az Istenben remélek, nem félek:

Ember mit árthatna nekem?

¹³Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam,

megadom neked a hálaáldozatokat,

¹⁴mert megmentetted életemet a haláltól,

lábamat az elbukástól,

hogy Isten előtt járjak

az élők világosságában.