Segélykiáltás Istenhez, a szegények szószólójához

¹A karvezetőnek: Dávid zsoltára.

²Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől,

szabadíts meg az erőszakos emberektől!

³Akik gonoszságot terveznek szívükben,

és egész nap háborúságot keltenek.

⁴Nyelvüket élesítik, mint a kígyók,

vipera mérge van a nyelvük alatt.

⁵Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől,

szabadíts meg az erőszakos emberektől,

akik lépteimnek gáncsot vetnek!

⁶Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek,

kötelekből hálót feszítenek elém,

kelepcét állítanak elém az út mentén.

⁷Azt mondtam az Úrnak: „Te vagy az én Istenem,

hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet.”

⁸Uram, Uram, erős segítségem,

megvédted fejemet a csata napján.

⁹Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván,

ne hagyd beteljesülni terveit.

¹⁰Fölemelik körülöttem fejüket,

őket borítsa el ajkuk gonoszsága!

¹¹Hulljon rájuk izzó parázs, vesd őket a mélységbe,

hogy föl ne keljenek többé.

¹²Az országban ne legyen maradása a szájhősnek,

gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.

¹³Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek

és igazságot a szegényeknek.

¹⁴Áldják majd nevedet az igazak,

és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.