Segélykiáltás Istenhez, a szegények szószólójához

¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

²Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől,
szabadíts meg az erőszakos embertől.

³Akik gonoszságot terveznek szívükben,
és egész nap háborúságot keltenek.

⁴Nyelvüket élesítik, mint a kígyók,
vipera mérge van a nyelvük alatt.

⁵Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől,
szabadíts meg az erőszakos embertől,
akik lépteimnek gáncsot vetnek.

⁶Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek,
kötelekből hálót feszítenek elém,
kelepcét állítanak elém az út mentén.

⁷Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem,
hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet.«

⁸Uram, Uram, erős segítségem,
takard be fejemet a harc napján.

⁹Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván,
ne hagyd beteljesülni terveit.

¹⁰Fölemelik körülöttem fejüket,
borítsa el őket önnön ajkuk gonoszsága!

¹¹Hulljon rájuk izzó parázs, vesd őket a mélységbe,
hogy föl ne keljenek.

¹²Ne legyen maradása az országban a szájhősnek,
gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.

¹³Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek
és igazságot a szegényeknek.

¹⁴Áldják majd nevedet az igazak,
és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.