Az ember a mindentudó Isten előtt

¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,

²tudod, ha leülök és ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat,

³szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek.
Előre ismered minden utamat.

⁴Még nyelvemen sincs a szó,
és te már érted egészen, Uram.

⁵Minden oldalról körülveszel engem,
és fölöttem tartod kezedet.

⁶Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás:
ésszel föl sem érhetem!

⁷Hová mehetnék lelked elől,
hová bújhatnék színed elől?

⁸Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy,
ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.

⁹Ha felölteném a hajnal szárnyát,
s a tenger szélső határára szöknék,

¹⁰ott is a te kezed vezetne,
és jobbod tartana engem.

¹¹Mondhatnám: »Borítson be a sötétség,
s váljon éjszakává köröttem a fény«,

¹²de neked nem sötét a sötétség,
s az éj mint a nappal, oly világos előtted.
Fény és sötétség közt neked nincs különbség.

¹³Hiszen te formáltad bensőm,
s anyám méhében te szőtted a testem.

¹⁴Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál,
és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!

¹⁵Létem nem volt titokban előtted,
amikor a föld ölén rejtve formálódtam.

¹⁶Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem.
Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam:
napjaim már eltervezted,
mielőtt egy is eltelt volna belőlük.

¹⁷Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem,
milyen hatalmas a számuk!

¹⁸Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél,
s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.

¹⁹Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem,
és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,

²⁰akik gonoszul beszélnek:
hiába kelnek föl ellened.

²¹Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged,
ne utáljam ellenségeidet?

²²Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket,
ellenségeim lettek.

²³Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet;
tégy próbára és ismerd meg utaimat,

²⁴lásd, vajon a gonoszok útján járok-e,
és vezess az örökkévalóság útján engem.

²⁵

Az ember a mindentudó Isten előtt

²⁶tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,

²⁷szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.

²⁸Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.

²⁹Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.

³⁰Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!

³¹Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?

³²Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.

³³Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,

³⁴ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.

³⁵Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,

³⁶de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.

³⁷Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.

³⁸Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!

³⁹Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.

⁴⁰Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.

⁴¹Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!

⁴²Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.

⁴³Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,

⁴⁴akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.

⁴⁵Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?

⁴⁶Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.

⁴⁷Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,

⁴⁸lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.