Panasz és bizalom nagy szükségben

¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

²Meddig felejtesz el egészen, Uram?
Arcodat meddig fordítod el tőlem?

³Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben,
szívemben fájdalmat mindennap?
Meddig kerekedik fölém ellenségem?

⁴Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem!
Ragyogtasd fel szememet,
hogy halálos álomba sohase merüljek,

⁵hogy sohase mondja ellenségem: »Legyőztem!«
Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam.

⁶Én azonban bízom a te irgalmadban.
Szívem ujjong, mert megszabadítasz,
énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem.

⁷

Panasz és bizalom nagy szükségben

⁸Meddig felejtesz el egészen, Uram? Arcodat meddig fordítod el tőlem?

⁹Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben, szívemben fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem?

¹⁰Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek,

¹¹hogy sohase mondja ellenségem: »Legyőztem!« Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam.

¹²Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem.