Az ember álnoksága – Isten hűsége

¹A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.

²Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek,
az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.

³Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának,
álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.

⁴Pusztítson el az Úr minden álnok szájat,
és kevélyen beszélő nyelvet!

⁵Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk,
velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«

⁶»A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt
fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.«

⁷Az Úr szava tiszta szó,
tűzben megpróbált ezüst,
salaktól elválasztva,
hétszeresen megtisztítva.

⁸Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket,
e nemzedéktől mindörökre.

⁹Körös-körül istentelenek járnak,
mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.

¹⁰

Az ember álnoksága – Isten hűsége

¹¹Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek, az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.

¹²Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának, álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.

¹³Pusztítson el az Úr minden álnok szájat, és kevélyen beszélő nyelvet!

¹⁴Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«

¹⁵»A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.«

¹⁶Az Úr szava tiszta szó, tűzben megpróbált ezüst, salaktól elválasztva, hétszeresen megtisztítva.

¹⁷Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket, e nemzedéktől mindörökre.

¹⁸körös-körül istentelenek járnak, mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.