Az ember álnoksága – Isten hűsége
1A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.
2Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek,
az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.
3Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának,
álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.
4Pusztítson el az Úr minden álnok szájat,
és kevélyen beszélő nyelvet!
5Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk,
velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«
6»A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt
fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.«
7Az Úr szava tiszta szó,
tűzben megpróbált ezüst,
salaktól elválasztva,
hétszeresen megtisztítva.
8Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket,
e nemzedéktől mindörökre.
9Körös-körül istentelenek járnak,
mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.