¹Az ember álnoksága – Isten hűségeA karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.

²Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek, az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.

³Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának, álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.

⁴Pusztítson el az Úr minden álnok szájat, és kevélyen beszélő nyelvet!

⁵Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«

⁶»A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.«

⁷Az Úr szava tiszta szó, tűzben megpróbált ezüst, salaktól elválasztva, hétszeresen megtisztítva.

⁸Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket, e nemzedéktől mindörökre.

⁹körös-körül istentelenek járnak, mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.