Az ember álnoksága – Isten hűsége
1A karvezetőnek: nyolcadra. Dávid zsoltára.
2Segíts meg, Uram, mert elfogytak az igazak,
az emberek fiai között megfogyatkozott a hűséges.
3Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának,
álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.
4Pusztítson el az Úr minden álnok szájat,
és kevélyen beszélő nyelvet!
5Akik így szólnak: „Nyelvünkkel diadalmaskodunk,
ajkunk a segítőnk: ki tud rajtunk úrrá lenni?”
6„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt
6most már fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.”
7Az Úr szava tiszta szó,
tűzben megpróbált ezüst,
salaktól elválasztva,
hétszeresen megtisztítva.
8Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket e nemzedéktől, mindörökre.
e nemzedéktől mindörökre.
9Körös-körül istentelenek járnak,
mert az emberek fiai a hitványságot magasztalják fel.