A gondviselő Isten

¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem:
»Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!

²Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat,
a húrra illesztették nyilaikat,
hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.

³Ha semmibe sem veszik végzéseidet,
mit tehet akkor az igaz?«

⁴Szent templomában van az Úr,
áll az egekben az Úr trónusa.
A szegényre tekint a szeme,
az emberek fiait vizsgálja pillantása.

⁵Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent;
Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.

⁶Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre,
és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.

⁷Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli,
az igazak láthatják majd arcát.

⁸

A gondviselő Isten

⁹Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.

¹⁰Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«

¹¹Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.

¹²Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.

¹³Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.

¹⁴Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.