Segélykiáltás a hatalmaskodók ellen

¹Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem?

Segélykiáltás a hatalmaskodók ellen

Miért rejtőzködsz a szorongatás idején?

²A gonosz gőgjében üldözi a szegényt.

Fogják meg őket saját kigondolt terveik!

³Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz,

és magára mond áldást a fösvény.

⁴Elbizakodottságában a gonosz megveti az Urat.

„Nem kéri számon; nincs Isten!”

⁵- egyre csak ezt forgatja fejében.

Útjai szerencsések minden időben.

Túl magasak neki ítéleteid,

mind megveti ellenségeit.

⁶Mert így szól szívében: „Én nem ingok meg,

nem ér baj nemzedékről nemzedékre.”

⁷Szája csupa átok, erőszak, álnokság,

nyelve alatt fájdalom és gonoszság.

⁸Lesben áll az utakon,

titokban öli meg az ártatlant.

⁹Szeme a szegényt kémleli,

mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén.

Leskelődik, hogy a szegényt megragadja,

hálójába fogva elragadja a szegényt.

¹⁰Földre lapul, ráront, és a nyomorultak

csak hullanak karja erejétől.

¹¹Mert így szól szívében:

„Megfeledkezett róluk Isten!

Elfordította arcát, és nem látja többé őket!”

¹²Kelj föl, Uram, Isten!

Emeld föl kezed,

ne feledd el a szegényeket!

¹³Miért gúnyolja a gonosz az Istent?

Miért mondja szívében: „Nem kéred számon.”

¹⁴De te látod a kínt és a gyötrelmet,

juttasd hát kezeidbe őket!

Terád bízta magát a szegény,

az árvának te lettél a segítője.

¹⁵Törd össze a bűnös és a gonosz karját;

akkor keresheted majd gonoszságukat, de nem találod.

¹⁶Király az Úr örökkön örökké,

eltűnnek országából a pogányok.

¹⁷A szegények kívánságát meghallgattad, Uram.

Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,

¹⁸hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy,

hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.