Isten szövetsége Noéval

¹Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!

²Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam!

³Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek,

⁴csak a húst a vérével ne egyétek.

⁵A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől.

⁶Aki embervért ont,
ember ontsa ki annak vérét,
mert az ember
Isten képére alkottatott.

⁷Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!«

⁸Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak:

⁹»Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal,

¹⁰és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával.

¹¹Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.«

¹²Azután Isten azt mondta: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre:

¹³szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

¹⁴Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom,

¹⁵és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet.

¹⁶A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött.«

¹⁷Majd azt mondta Isten Noénak: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem.«

Noé átka és áldása

¹⁸Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; Kám ősatyja lett Kánaánnak.

¹⁹Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön.

²⁰Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni.

²¹Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

²²Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta, azt ugyanis, hogy apja szemérme ki van takarva, hírül adta kint levő két testvérének.

²³Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot, és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét.

²⁴Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,

²⁵így szólt:
»Átkozott legyen Kánaán,
legyen utolsó szolgája testvéreinek!«

²⁶Majd ezt mondta:
»Áldott legyen az Úr, Szem Istene,
és legyen Kánaán a szolgája!

²⁷Terjessze ki Isten Jáfetet,
lakozzék Szem sátraiban,
s Kánaán legyen a szolgája!«

²⁸Noé a vízözön után háromszázötven esztendeig élt még.

²⁹Aztán beteltek napjai, amelyek összesen kilencszázötven esztendőt tettek ki, és meghalt.