Isten szövetsége Noéval

¹Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!

²Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam!

³Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek,

⁴csak a húst a vérével ne egyétek.

⁵A ti életetek vérét is számonkérem minden állattól és az embertől: számonkérem az ember életét az embertől, a testvérétől.

⁶Aki embervért ont,

ember ontsa ki annak vérét,

mert az ember

Isten képére alkottatott.

⁷Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!”

⁸Ekkor Isten így szólt Noéhoz és fiaihoz:

⁹„Íme, szövetséget kötök veletek, utódaitokkal

¹⁰és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a háziállatokkal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, és a föld minden állatával.

¹¹Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden élőlény az özönvíz által. Nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.”

¹²Azután Isten azt mondta: „Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amely örök időkre fennáll köztem és köztetek, és minden élőlény között, amely veletek van, örök időkre:

¹³szivárványomat a felhőkbe helyezem, ez lesz a jele a szövetségnek köztem és a föld között.

¹⁴ Amikor ugyanis felhőkkel borítom el az eget, feltűnik majd a felhőkben a szivárvány,

¹⁵és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek, és az összes élőlénnyel kötöttem. A víz nem válik többé vízözönné, hogy elpusztítson minden élőlényt.

¹⁶A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött.”

¹⁷Majd azt mondta Isten Noénak: „Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem.”

Noé átka és áldása

¹⁸Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; Kám ősatyja lett Kánaánnak.

¹⁹Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön.

²⁰Noé aztán mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni.

²¹Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

²²Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta, azt ugyanis, hogy apja szemérme ki van takarva, hírül adta kint levő két testvérének.

²³Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot, és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét.

²⁴Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,

²⁵így szólt:

„Átkozott legyen Kánaán,

legyen utolsó szolgája testvéreinek!”

²⁶Majd ezt mondta:

„Áldott legyen az Úr, Szem Istene,

és legyen Kánaán a szolgája!

²⁷Terjessze ki Isten Jáfetet,

lakozzék Szem sátraiban,

s Kánaán legyen a szolgája!”

²⁸Noé a vízözön után háromszázötven esztendeig élt még.

²⁹Aztán beteltek napjai, amelyek összesen kilencszázötven esztendőt tettek ki, és meghalt.