ÖTÖDIK ÉNEK: 5,1-22

¹Emlékezz, Uram, mi történt velünk,
tekints ránk és lásd gyalázatunkat!

²Örökségünk jövevényekre szállt,
házaink idegenekre.

³Árvák lettünk, és apátlanok,
anyáink olyanok, mint az özvegyek.

⁴Vizünket pénzért isszuk,
fánkat vételárért kapjuk.

⁵Nyakunkon vannak üldözőink,
elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.

⁶Egyiptomnak nyújtottunk kezet,
s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.

⁷Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé,
s mi hordozzuk bűneiket.

⁸Szolgák uralkodnak rajtunk,
nincs, aki kiragadjon kezükből.

⁹Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket
kard elől a pusztában.

¹⁰Bőrünk izzik, mint a kemence,
a hevesen kínzó éhségtől.

¹¹Az asszonyokat meggyalázták Sionban,
a szüzeket Júda városaiban.

¹²A fejedelmeket felakasztották kezükkel,
a vének személyét nem tisztelték.

¹³Az ifjak malmot hajtanak,
és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.

¹⁴A vének eltűntek a kapuból,
az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.

¹⁵Eltűnt szívünk vidámsága,
gyászra fordult a körtáncunk.

¹⁶Leesett a koszorú a fejünkről;
jaj nekünk, mert vétkeztünk!

¹⁷Ezért lett szomorú a szívünk,
ezért homályosult el a szemünk;

¹⁸Sion hegye miatt, mely puszta lett,
rókák járkálnak rajta.

¹⁹De te, Uram, örökké megmaradsz,
trónod nemzedékről nemzedékre.

²⁰Miért feledkezel meg rólunk örökre,
miért hagysz el minket hosszú napokra?

²¹Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk,
újítsd meg napjainkat, mint hajdan!

Bevezetés: 1,1-14

²²Vagy talán végképp elvetettél minket,
oly nagyon megharagudtál miránk?

²³Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!

²⁴Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.

²⁵Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.

²⁶Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.

²⁷Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.

²⁸Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.

²⁹Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.

³⁰Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.

³¹Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.

³²Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.

³³Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.

³⁴A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.

³⁵Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.

³⁶A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.

³⁷Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.

³⁸Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!

³⁹Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;

⁴⁰Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.

⁴¹De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.

⁴²Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?

⁴³Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!

⁴⁴Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?