A bölcsesség Isten ajándéka

¹Nem hív-e a bölcsesség,
nem hallatja-e szavát az okosság?

²Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre,
oda, ahol ösvények találkoznak,

³a város kapui mellett,
s a bejáratnál így kiált fennhangon:

⁴»Hozzátok beszélek, férfiak!
Az emberek fiaihoz szól szavam!

⁵Értsetek okos szót, ti balgák,
kapjatok észbe, ti dőrék!

⁶Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek,
és igazságra nyílnak ajkaim,

⁷mert szám igazságot beszél,
és ajkam a gonoszt utálja.

⁸Minden szavam igazság,
nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.

⁹Világosak azok az okosaknak,
és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.

¹⁰Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt,
és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,

¹¹mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál,
és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«

¹²Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben,
és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.

¹³Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot,
utálja a dölyföt, a kevélységet,
a gonoszság útját és a hamis szájat.

¹⁴Enyém a tanács, az igazságosság,
enyém az okosság, enyém az erő!

¹⁵Általam uralkodnak a királyok,
és tesznek igazságot a törvényhozók.

¹⁶Általam kormányoznak az uralkodók,
és ítélkeznek a hatalmasok.

¹⁷Szeretem azokat, akik szeretnek engem,
akik virradatkor keresnek, meg is találnak.

¹⁸Nálam van a gazdagság és a pompa,
a tisztes vagyon, a becsületesség.

¹⁹Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél,
s javaim többet érnek a színezüstnél.

²⁰Az igazság útjain járok,
a jog ösvényei közepén,

²¹hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem,
és megtöltsem kincsesházaikat.

²²Az Úr szerzett engem útjai elején,
kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.

²³Öröktől fogva rendelt engem,
ősidők óta, még a föld előtt.

²⁴Nem voltak még tengerek, én már fogantattam,
még nem törtek elő a vízben dús források,

²⁵még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben,
a halmok előtt születtem.

²⁶Még nem teremtette meg a földet és a folyókat
és a földkerekség sarkait,

²⁷amikor az eget felállította, már ott voltam,
amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.

²⁸Amikor a fellegeket odafenn megerősítette,
és kimérte a vízforrásokat.

²⁹Amikor a tengert körülvette határával,
és törvényt szabott a vizeknek,
hogy át ne hágják határaikat.
Amikor a föld alapjait megvetette,

³⁰ott voltam mellette, mindent elrendeztem,
és gyönyörködtem nap nap után,
színe előtt játszadoztam mindenkor.

³¹Játszadoztam a földje kerekségén,
és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.

³²Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám!
Boldogok, akik megtartják útjaimat!

³³Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek,
és el ne vessétek azt magatoktól!

³⁴Boldog az ember, aki hallgat rám,
aki ajtómnál virraszt naponta,
és őrzi ajtóm félfáját,

³⁵mert aki engem megtalál, életet talál,
és üdvöt nyer az Úrtól.

³⁶Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt,
mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!