A bölcsesség Isten ajándéka

¹Nem hív-e a bölcsesség,

A bölcsesség Isten ajándéka

nem hallatja-e szavát az okosság?

²Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre,

oda, ahol ösvények találkoznak,

³a város kapui mellett,

s a bejáratnál így kiált fennhangon:

⁴„Hozzátok beszélek, férfiak!

Az emberek fiaihoz szól szavam!

⁵Értsetek okos szót, ti balgák,

kapjatok észbe, ti dőrék!

⁶Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek,

és igazságra nyílnak ajkaim,

⁷mert szám igazságot beszél,

és ajkam a gonoszt utálja.

⁸Minden szavam igazság,

nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.

⁹Világosak azok az okosaknak,

és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.

¹⁰Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt,

és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,

¹¹mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál,

és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.”

¹²Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben,

és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.

¹³Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot,

utálja a dölyföt, a kevélységet,

a gonoszság útját és a hamis szájat.

¹⁴Enyém a tanács, az igazságosság,

enyém az okosság, enyém az erő!

¹⁵Általam uralkodnak a királyok,

és tesznek igazságot a törvényhozók.

¹⁶Általam kormányoznak az uralkodók,

és ítélkeznek a hatalmasok.

¹⁷Szeretem azokat, akik szeretnek engem,

akik virradatkor keresnek, meg is találnak.

¹⁸Nálam van a gazdagság és a pompa,

a tisztes vagyon, a becsületesség.

¹⁹Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél,

s javaim többet érnek a színezüstnél.

²⁰Az igazság útjain járok,

a jog ösvényei közepén,

²¹hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem,

és megtöltsem kincsesházaikat.

²²Útjainak kezdetén formált meg engem az Úr,

kezdetben, mielőtt bármit is létrehozott.

²³Öröktől fogva alkotott engem,

ősidők óta, mielőtt még a föld lett volna.

²⁴Nem voltak még tengerek, amikor én fogantattam,

még nem törtek elő a bővizű források,

²⁵még nem álltak helyükön a hegyek,

a halmok előtt születtem,

²⁶és még nem teremtette meg a földet, a mezőket

és a földkerekség sarkait.

²⁷Amikor az eget felállította, én már ott voltam,

amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé,

²⁸amikor a fellegeket odafenn megerősítette,

és kimérte a vízforrásokat;

²⁹amikor a tengert körülvette határával,

és törvényt szabott a vizeknek,

hogy át ne hágják határaikat,

amikor a föld alapjait megvetette.

³⁰Ott voltam mellette, mindent elrendeztem,

és gyönyörködtem nap nap után,

színe előtt játszadoztam mindenkor.

³¹Játszadoztam az ő földkerekségén,

és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.

³²Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám!

Boldogok, akik megtartják útjaimat!

³³Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek,

és el ne vessétek azt magatoktól!

³⁴Boldog az ember, aki hallgat rám,

aki ajtómnál virraszt naponta,

és őrzi ajtóm félfáját,

³⁵mert aki engem megtalál, életet talál,

és üdvöt nyer az Úrtól.

³⁶Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt,

mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!