¹A bölcsesség házat épített magának,

kifaragta hét oszlopát,

²leölte áldozatait, elegyítette borát,

meg is terítette asztalát.

³Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák

a várban és a város falain:

⁴„Aki tudatlan, jöjjön hozzám!”

S a dőréknek üzente:

⁵„Jöjjetek, egyétek étkemet,

és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!

⁶Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek,

és járjatok a belátás útjain!”

⁷Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának,

aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.

⁸Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön!

Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.

⁹Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik,

tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!

¹⁰A bölcsesség kezdete az Úr félelme,

s a Szentnek ismerete okosság,

¹¹mert általam sokasodnak napjaid,

és lesz még több életéved.

¹²Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az,

ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!

¹³Dőreség-asszony lármás,

csupa csábítás és egyebet sem tud.

¹⁴Leül háza kapujába,

egy székre a város magas helyén,

¹⁵hogy hívja az arra menőket,

akik az útjukon járnak:

¹⁶„Aki tudatlan, jöjjön hozzám!”

S a dőréknek ezt üzeni:

¹⁷„A lopott víz édesebb,

s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!”

¹⁸És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak,

s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!