¹A bölcsesség házat épített magának,
kifaragta hét oszlopát,

²leölte áldozatait, elegyítette borát,
meg is terítette asztalát.

³Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák
a várban és a város falain:

⁴»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek üzente:

⁵»Jöjjetek, egyétek étkemet,
és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!

⁶Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek,
és járjatok a belátás útjain!«

⁷Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának,
aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.

⁸Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön!
Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.

⁹Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik,
tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!

¹⁰A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
s a Szentnek ismerete okosság,

¹¹mert általam sokasodnak napjaid,
és lesz még több életéved.

¹²Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az,
ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!

¹³Dőreség-asszony lármás,
csupa csábítás és egyebet sem tud.

¹⁴Leül háza kapujába,
egy székre a város magas helyén,

¹⁵hogy hívja az arra menőket,
akik az útjukon járnak:

¹⁶»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek ezt üzeni:

¹⁷»A lopott víz édesebb,
s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«

¹⁸És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak,
s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!