Jajszó és panasz

¹Jaj neked, vérnek városa,

Jajszó és panasz

te egészen hazug;

Jajszó és panasz

telve vagy fosztogatással,

Jajszó és panasz

és nem távozik tőled a rablás.

²Csattog az ostor,

dübörög a robogó kerék,

zihál a ló,

száguld a szekér,

közelednek a lovasok,

³csillog a kard,

villog a lándzsa,

tömérdek a sebesült,

rengeteg a halott.

Nincs száma a holttesteknek,

hulláikba botlanak.

⁴Mert sokat paráználkodott a szép és bájos parázna nő,

mert varázslást űzött.

Nemzeteket ejtett rabul paráznaságával

és nemzetségeket varázslásaival.

⁵„Íme, én ellened fordulok

– mondja a Seregek Ura –,

ruhád szegélyét arcodig emelem,

és megmutatom meztelenségedet a nemzeteknek,

és gyalázatodat az országoknak.

⁶Utálatosságot halmozok rád,

gyalázattal illetlek,

és pellengérre állítalak.

⁷Olyan leszel, hogy mindenki, aki lát,

visszatántorodik tőled és így szól:

»Elpusztult Ninive! Ki sajnálja?

Hol is találhatnék olyanokat, akik részvéttel vannak irántad?«

Ninive kigúnyolása

⁸Vajon különb vagy-e te Nó-Ámonnál,

Ninive kigúnyolása

mely a folyók mellett fekszik?

Ninive kigúnyolása

Vizek veszik körül,

Ninive kigúnyolása

védősánca a tenger,

Ninive kigúnyolása

várfala a tenger vize.

⁹Etiópia volt az erőssége

és a végtelen Egyiptom;

Afrika és Líbia lakói voltak segítségére.

¹⁰És mégis számkivetésbe, fogságba hurcolták,

¹⁰kisdedeit minden utcasarkon a földhöz verdesték;

nemesei fölött sorsot vetettek,

és minden főemberét bilincsbe verték.

¹¹Te is megrészegülsz

és megvetés tárgya leszel;

te is oltalmat keresel majd

az ellenség elől!

¹²Minden erődítésed olyan,

mint a korán érő fügével megrakott fügefa:

ha megrázzák, az evőnek szájába hullanak.

¹³Íme, hadi néped olyan benned, mint az asszonyok;

országod kapui feltárulnak

és kinyílnak ellenségeid előtt,

tűz emészti meg záraidat.

¹⁴Meríts bár magadnak vizet az ostrom idejére,

erősítsd meg bár erődítéseidet,

eredj bár a sárba, taposd és gyúrd,

és készíts téglát:

¹⁵ott emészt meg téged a tűz,

kiirt a kard,

felfal, mint a sáska.

Gyűlj bár egybe, mint a sáska,

légy bár oly nagyszámú, mint a szöcske,

¹⁶legyen bár több a kereskedőd,

mint az ég csillaga:

a sáska levedli a bőrét és elrepül!

¹⁷Őreid annyian vannak, mint a sáskák,

és íródeákjaid, mint a sáskaraj.

A hideg idején meghúzódnak a kerítésekben,

de ha felkel a nap, elrepülnek,

és nem tudni a helyüket sem, ahol voltak.

¹⁸Pásztoraid, Asszúr királya, elszunnyadnak,

főembereid szenderegnek,

néped a hegyeken bujdosik,

és nincs, aki összegyűjthetné őket.

¹⁹Nincs orvosság a te romlásodra,

gyógyíthatatlan a te sebed!

Mindenki, aki hírt hall rólad,

tapsol fölötted;

hiszen kire nem hatott ki szüntelenül a te gonoszságod?”