1Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába,
azé, aki békét hirdet.
Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat,
mert nem halad át többé rajtad Béliál;
mindenestül elveszett!
2Felvonul előtted, aki szétszór téged,
aki ostrom alá veszi ostromműveidet;
„Lesd csak az utat, tedd erőssé derekadat,
Szedd össze minden erődet!”
A város pusztulása
3Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét
A város pusztulása
és Izrael dicsőségét egyaránt;
A város pusztulása
bár a pusztítók széjjelszórták őket,
A város pusztulása
és tönkretették csemetéiket.
4Hőseinek pajzsa tűzpiros,
seregének emberei karmazsin színű ruhát viselnek;
fáklyaként tündöklik harci szekereinek szerszáma,
amikor felkészül a hadra,
és kocsisai toporzékolnak.
5Az utakon vágtáznak a szekerek,
és összetorlódnak a tereken.
Olyanok, mint a fáklyák,
mint a cikázó villámok.
6Számba veszik a vitézeket,
rohannak útjukon;
gyorsan felhágnak falaira,
és elkészítik a védőtetőt.
7Nyitva állnak a folyóra néző kapuk,
a palota rémüldözik.
8Az Úrnőt csupasszá teszik és fogságba viszik,
8rabszolganői nyögnek majd, mint a galambok,
és mellüket verik.
9Ninive olyan, mint a víztároló,
amelyből elillant a víz.
„Álljatok meg, álljatok meg!” –
De egy sincsen, aki megfordulna.
10„Raboljátok el az ezüstöt,
raboljátok el az aranyat!”
Se szeri, se száma a kincseknek,
a mindenféle drága edényeknek.
11Széthányják, széjjeltépik, szerteszaggatják;
szívük elcsügged, térdük remeg;
teljesen cserben hagyja őket derekuk,
és mindannyiuk arca olyan, mint a fekete fazék.
12Hol van hát az oroszlánok búvóhelye
s az oroszlánkölykök tanyája,
ahová megbújni járt az oroszlán,
az oroszlánkölyök, és nem volt, aki felriaszthatta volna?
13Zsákmányolt egykor az oroszlán,
hogy jóllakjanak kölykei,
és öldösött nőstényei számára;
prédával töltötte meg barlangjait,
és lakóhelyét zsákmánnyal.
14„Íme, én ellened megyek!
– mondja a Seregek Ura.
Füstté égetem szekereidet,
oroszlánkölykeidet kard emészti meg;
véget vetek a földön zsákmányolásodnak,
és nem hallatszik majd többé követeid szava.”