Az angyal híradása az üres sírnál

¹A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.

²A követ a sírtól elhengerítve találták.

³Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.

⁴Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.

⁵Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?

⁶Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:

⁷‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«

⁸Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.

⁹Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.

¹⁰Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.

¹¹Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.

¹²Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.

Találkozás a Feltámadottal az emmauszi úton

¹³Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,

¹⁴s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

¹⁵Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.

¹⁶De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.

¹⁷Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.

¹⁸Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«

¹⁹Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.

²⁰Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.

²¹Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.

²²De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,

²³s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.

²⁴Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«

²⁵Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!

²⁶Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«

²⁷És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.

²⁸Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.

²⁹De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.

³⁰Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.

³¹Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.

³²Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«

³³Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.

³⁴Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«

³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

A Feltámadott megjelenése Jeruzsálemben

³⁶Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«

³⁷Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.

³⁸De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?

³⁹Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«

⁴⁰Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.

⁴¹Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«

⁴²Erre adtak neki egy darab sült halat.

⁴³Elvette, és a szemük láttára evett belőle.

⁴⁴Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«

⁴⁵Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.

⁴⁶Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.

⁴⁷A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.

⁴⁸Ti tanúi vagytok ezeknek.

⁴⁹Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«

⁵⁰Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.

⁵¹Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.

⁵²Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

⁵³Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.