A főtanács határozata

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 22,1-24,53

¹Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak.

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 22,1-24,53

²A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.

Júdás árulása

³Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek.

⁴Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogy hogyan adja őt a kezükbe.

⁵Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.

⁶Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg.

A húsvéti vacsora előkészítése

⁷Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!«

⁹Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?«

¹⁰Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,

¹¹és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’

¹²Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.«

¹³Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

A húsvéti vacsora

¹⁴Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt,

¹⁵és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.

¹⁶Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.«

¹⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között.

¹⁸Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.«

¹⁹Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«

²⁰Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetségaz én véremben, amely értetek kiontatik.
^{(Kiv 24,8; Jer 31,31)}

²¹De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.

²²Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!«

²³Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?

Az uralkodásról és szolgálatról

²⁴Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük.

²⁵Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat.

²⁶Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.

²⁷Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.

²⁸Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,

²⁹ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám,

³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

Péter tagadásának és bűnbánatának megjövendölése

³¹Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

³²de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.«

³³Ő erre azt mondta neki: »Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!«

³⁴De Jézus azt felelte: »Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«

A döntés órája

³⁵Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?«

³⁶Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot.

³⁷Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ‘A gonosztevők közé számították’. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.«^{(Iz 53,12)}

³⁸Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik: »Elég!«

Jézus imája az Olajfák hegyén

³⁹Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is.

⁴⁰Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«

⁴¹Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:

⁴²»Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.«

⁴³Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.

⁴⁴A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei.

⁴⁵Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

⁴⁶Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«

Jézust elfogják

⁴⁷Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja.

⁴⁸Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?«

⁴⁹Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?«

⁵⁰Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét.

⁵¹De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.

⁵²Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal.

⁵³Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«

Péter tagadása

⁵⁴Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte.

⁵⁵Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült.

⁵⁶Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!«

⁵⁷De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!«

⁵⁸Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!«

⁵⁹Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.«

⁶⁰Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas.

⁶¹Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.«

⁶²Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.

Az őrség kigúnyolja Jézust

⁶³A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt.

⁶⁴Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?«

⁶⁵És egyéb szidalmakkal is illették.

Jézus a főtanács előtt

⁶⁶Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!«

⁶⁷Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el;

⁶⁸ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.

⁶⁹De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni«.^{(Dán 7,13; Zsolt 110,1)}

⁷⁰Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.«

⁷¹Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«