Bildád első beszéde: 8,1-22

A Isten igazságossága

¹És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:

²»Meddig beszélsz ilyeneket,
és meddig olyanok a szád szavai, mint a heves szél?

³Vajon Isten meghamisítja-e a jogot,
s a Mindenható elcsavarja-e az igazságot?

⁴Ha vétettek is gyermekeid ellene,
s ő gonoszságuk kezére adta őket,

⁵éretted azonban, ha Istent híven keresed
s a Mindenhatót kérleled,

⁶– ha valóban tiszta vagy és igaz –
érted csakhamar felserken,
és helyreállítja hajlékodat igazságod szerint,

Jób panasza

⁷olyannyira, hogyha előbbi dolgaid csekélyek voltak,
majd annál inkább gyarapszanak az utóbbiak.

Nemzedékek tapasztalata

⁸Kérdezd csak az előbbi nemzedéket,
és vizsgáld szorgosan az atyák tudományát,

⁹– hisz mi csak tegnapiak vagyunk és mit sem tudunk,
mert napjaink a földön olyanok, mint az árnyék –,

¹⁰s ők megtanítanak és megmondják neked,
és szívük mélyéből merítik mondásaikat:

¹¹Tenyészik-e káka nedvesség nélkül?
Nőhet-e sás víz nélkül?

¹²Bár még virul, és ki sem szakítják kézzel,
mégis előbb elszárad, mint a többi fűféle.

¹³Ilyen mindazok sorsa, akik Istenről megfeledkeznek,
s a képmutató reménye meghiúsul.

¹⁴Nem tetszik neki dőresége,
és bizodalma pókháló.

¹⁵Házára támaszkodik, de meg nem állhat,
megerősíti, de nem áll helyt.

¹⁶Nedvesnek látszik, mielőtt a nap feljön,
és felkeltekor előjön hajtása;

¹⁷kőrakás fölött fonódnak gyökerei,
és kövek között tartózkodik;

¹⁸ha azonban kipusztítják helyéről,
az kitagadja őt és mondja: ‘Nem ismerlek!’

¹⁹mert élete útjának az az öröme,
hogy a földből ismét mások sarjadnak.

²⁰Nem veti el Isten a jámbor lelkűt,
de nem fogja kézen a gonoszokat.

²¹Megtelik még a szád nevetéssel,
és ajkad ujjongással;

²²akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek,
s a gonoszok sátra nem lesz állandó.«