Az ember felelőssége

¹Kiálts csak! Van-e, aki felel neked?

Az ember felelőssége

Fordulj valakihez a szentek közül!

²Valóban öli a balgát a harag,

s az együgyűt bosszúság gyilkolja.

³Láttam balgát gyökeret verni,

de jó sorát tüstént megátkoztam.

⁴Távol esnek fiai a jóléttől,

eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.

⁵Feleszi termését az éhező,

s elragadja fegyverrel kezében;

szomjasok szürcsölik vagyonát.

⁶Semmi sem esik meg a földön ok nélkül,

s a nyomorúság nem a földből fakad;

⁷az ember úgy születik nyomorúságra,

mint a madár repülésre.

Istennek vagyunk alávetve

⁸Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel,

Istennek vagyunk alávetve

Isten elé terjeszteném ügyemet,

⁹aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni,

csodákat, amiknek nincsen száma;

¹⁰aki esőt bocsát a föld színére,

és vízzel öntözi az egész határt,

¹¹hogy az alázatosakat felemelje,

s a szomorúakat jólétbe helyezze;

¹²aki széttépi a ravaszok fondorkodását,

hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;

¹³aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal,

és meghiúsítja az álnokok terveit:

¹⁴fényes nappal sötétbe botlanak,

¹⁴délben úgy tapogatnak, mint éjjel;

¹⁵aki megmenti a szegényt szájuk pallosától,

s a nyomorban élőt az erősnek karjától;

¹⁶így reménye nyílik a szegénynek,

a gazság pedig befogja száját.

¹⁷Boldog az az ember, akit Isten megfenyít!

Meg ne vesd tehát az Úr feddését!

¹⁸Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi,

megver – de keze gyógyít is.

¹⁹Kiragad téged hat szorongatásból,

és nem ér baj a hetedikben.

²⁰Az éhínségben megment a haláltól,

s a hadban a kardnak erejétől.

²¹Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától,

és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;

²²nevethetsz pusztuláson, éhségen,

és nem kell félned a föld vadjaitól,

²³mert frigyben vagy a szántó köveivel,

s a mező vadja veled békességben lesz.

²⁴Épségben tudhatod sátradat,

és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.

²⁵Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik,

és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.

²⁶Bővelkedve szállsz a sírba,

úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.

²⁷Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van;

halljad tehát és jegyezd meg magadnak!”