Az ember felelőssége

1Kiálts csak! Van-e, aki felel neked?
Fordulj valakihez a szentek közül!

2Valóban öli a balgát a harag,
s az együgyűt bosszúság gyilkolja.

3Láttam balgát gyökeret verni,
de jó sorát tüstént megátkoztam.

4Távol esnek fiai a jóléttől,
eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.

5Feleszi termését az éhező,
s elragadja fegyverrel kezében;
szomjasok szürcsölik vagyonát.

6Semmi sem esik meg a földön ok nélkül,
s a nyomorúság nem a földből fakad;

7az ember úgy születik nyomorúságra,
mint a madár repülésre.

Istennek vagyunk alávetve

8Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel,
Isten elé terjeszteném ügyemet,

9aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni,
csodákat, amiknek nincsen száma;

10aki esőt bocsát a föld színére,
és vízzel öntözi az egész határt,

11hogy az alázatosakat felemelje,
s a szomorúakat jólétbe helyezze;

12aki széttépi a ravaszok fondorkodását,
hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;

13aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal,
és meghiúsítja az álnokok terveit:

14fényes nappal sötétbe botlanak,
délben úgy tapogatnak, mint éjjel;

15aki megmenti a szegényt szájuk pallosától,
s a nyomorban élőt az erősnek karjától;

16így reménye nyílik a szegénynek,
a gazság pedig befogja száját.

17Boldog az az ember, akit Isten megfenyít!
Meg ne vesd tehát az Úr feddését!

18Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi,
megver – de keze gyógyít is.

19Kiragad téged hat szorongatásból,
és nem ér baj a hetedikben.

20Az éhínségben megment a haláltól,
s a hadban a kardnak erejétől.

21Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától,
és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;

22nevethetsz pusztuláson, éhségen,
és nem kell félned a föld vadjaitól,

23mert frigyben vagy a szántó köveivel,
s a mező vadja veled békességben lesz.

24Épségben tudhatod sátradat,
és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.

25Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik,
és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.

26Bővelkedve szállsz a sírba,
úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.

27Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van;
halljad tehát és jegyezd meg magadnak!«