Elifáz első beszéde

Válasz Jób szavaira

1Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:

2»Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ,
de ki tudja magába fojtani gondolatát?

3Lám, te sokakat oktattál
s erőssé tettél fáradt karokat,

4szavaid fenntartottak támolygókat,
s erőt öntöttél roskadó térdekbe.

5Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed,
s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!

6Hová lett istenfélelmed, kitartásod,
hová türelmed, s útjaid tökéletessége?

7Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul,
és tönkrement-e valahol, aki becsületes?

8Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak
és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;

9tönkreteszi őket Isten lehelete,
elemészti haragjának vihara.

10Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése,
s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!

11Préda híján elpusztul a tigris,
s az oroszlán kölykei elszélednek.

Elifáz látomása

12Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám,
és fülemet lopva érte a nesze;

13éjjeli álomlátás rémségei között,
amikor mély álom borul az emberekre,

14félelem és rettegés fogott el engem,
megrendült minden csontom!

15Szellő suhant el ekkor mellettem,
mire felborzadt minden hajszál a fejemen;

16ott állt valaki, de nem vettem ki arcát,
egy alak szemeim előtt,
és hallottam szava halk suttogását:

17Lehet-e ember igaz Isten előtt?
Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?

18Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak,
még angyalaiban is talál hibát!

19Nos akkor a vályogházak lakói,
akiknek homokon van az alapzatuk,
elpusztulnak, mint amit a moly emészt;

20véget érnek reggeltől estére,
elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;

21utódaikat is elveszik tőlük,
meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.