A prófétának ismét fia születik

¹Szólt az Úr hozzám: „Végy magadnak egy nagy táblát, és írd rá emberi írással: Mahhér Sálál Hás Báz!”

²Megbízható tanúkat állítottam magamnak: Uriás papot és Zakariást, Barakja fiát.

³Majd bementem a prófétaasszonyhoz, s az fogant, és fiat szült. Ekkor az Úr azt mondta nekem: „Add neki ezt a nevet: Mahhér Sálál Hás Báz!

⁴Mielőtt ugyanis a gyermek kiáltani tudná: »Apám« és »Anyám«, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé.”

A hitetlenség és hűtlenség büntetése

⁵Majd folytatta az Úr, s még ezt mondta nekem:

⁶„Mivel ez a nép megvetette

a Siloámnak csöndesen folydogáló vizét,

s elveszíti bátorságát Rászin és Remalja fia előtt,

⁷azért, íme, az Úr rájuk hozza

a Folyam hatalmas és nagy vizét:

Asszíria királyát és annak minden dicsőségét;

s az átlépi mindenütt medrét,

és elárasztja egész partját;

⁸áthömpölyög Júdán, árad és keresztülfolyik,

egészen nyakig ér.

Kiterjeszti szárnyát,

mely betölti országod szélességét, ó, Emmánuel!”

A próféta reménye

⁹Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni!

A próféta reménye

Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok:

A próféta reménye

övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni,

A próféta reménye

övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni!

¹⁰Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul;

szóljatok csak szót, úgysem valósul meg,

mert velünk az Isten!

¹¹Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján:

¹²„Ne mondjatok összeesküvésnek semmit,

amit ez a nép összeesküvésnek mond,

¹²és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek!”

¹³A Seregek Urát tartsátok szentnek,

tőle féljetek, és tőle rettegjetek!

¹⁴Akkor ő szentély lesz,

de botlás köve és botrány kősziklája

Izrael két házának,

háló és csapda Jeruzsálem lakóinak.

¹⁵Közülük sokan megbotlanak,

elesnek és összetörik magukat,

hálóba kerülnek és fogságba jutnak.

¹⁶Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban!

¹⁷Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek.

¹⁸Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.

¹⁹És ha így szólnak hozzátok: „Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz?”

²⁰utasítsátok őket a tanításhoz és a tanúbizonysághoz! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala.

²¹Bolyong majd ott az ilyen,

csüggedten és éhesen,

és mivel éhezik, haragra gerjed,

s megátkozza Királyát és Istenét.

Fölfelé néz,

²²majd a földre tekint:

és íme, szorongatás és sötétség;

nyomasztó sötétben van,

és homályba taszítva.

²³De nem lesz többé sötétség,

ahol elnyomás van.

Egykor megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de végül megdicsőíti a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.