Az Emmánuel-jövendölés

¹Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni.

²Amikor eljutott a hír Dávid házához: „Szíria Efraimban táborozik”, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.

³Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: „Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a ruhamosók mezejéhez vezető útra,

⁴és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt,

⁵mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván:

⁶»Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!«”

⁷Így szól az Úristen:

„Ez nem következik be, és nem történik meg!

⁸Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje,

Rászin pedig Damaszkusznak a feje!

Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim,

s nem lesz többé nép!

⁹Szamaria csak Efraimnak a feje,

Remalja fia pedig Szamariának a feje!

Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!”

¹⁰Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal:

¹¹„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!”

¹²De Ácház azt mondta: „Nem kérek, nem kísértem az Urat.”

¹³Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy terhére vagytok az embereknek, még az én Istenemnek is terhére vagytok?

¹⁴Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet: Íme, a szűz méhében fogan, fiút szül, és Emmánuelnek fogja hívni.

¹⁵Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani.

¹⁶Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz.

¹⁷Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.”

¹⁸Ez történik majd azon a napon:

¹⁸füttyszóval előhívja az Úr a legyeket,

melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak,

s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;

¹⁹azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien

a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban,

minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.

²⁰Azon a napon leborotválja az Úr

a Folyamon túlról bérbevett borotvával

– Asszíria királyával –

a fejet és a lábak szőrét,

s a szakállt is levágja.

²¹Ez történik majd azon a napon:

mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,

²²s a tej bősége miatt vajat eszik;

vajat és mézet eszik ugyanis mindenki,

aki megmarad az országban.

²³Ez történik majd azon a napon:

minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van,

tövissé és tüskévé válik.

²⁴Nyilakkal és íjjal mennek oda,

mert tövis és bozót lesz az egész ország.

²⁵S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek,

nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt:

ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.