Az Emmánuel-jövendölés

¹Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni.

²Amikor eljutott a hír Dávid házához: »Szíria Efraimban táborozik«, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.

³Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: »Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a ruhamosók mezejéhez vezető útra,

⁴és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt,

⁵mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván:

⁶‘Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!’«

⁷Így szól az Úristen:
»Ez nem következik be, és nem történik meg!

⁸Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje,
Rászin pedig Damaszkusznak a feje!
Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim,
s nem lesz többé nép!

⁹Szamaria csak Efraimnak a feje,
Remalja fia pedig Szamariának a feje!
Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!«

¹⁰Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal:

¹¹»Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!«

¹²De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísértem az Urat.«

¹³Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is?

¹⁴Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

¹⁵Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani.

¹⁶Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz.

¹⁷Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.«

¹⁸Ez történik majd azon a napon:
füttyszóval előhívja az Úr a legyeket,
melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak,
s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;

¹⁹azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien
a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban,
minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.

²⁰Azon a napon leborotválja az Úr
a Folyamon túlról bérbevett borotvával
– Asszíria királyával –
a fejet és a lábak szőrét,
s a szakállt is levágja.

²¹Ez történik majd azon a napon:
mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,

²²s a tej bősége miatt vajat eszik;
vajat és mézet eszik ugyanis mindenki,
aki megmarad az országban.

²³Ez történik majd azon a napon:
minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van,
tövissé és tüskévé válik.

²⁴Nyilakkal és íjjal mennek oda,
mert tövis és bozót lesz az egész ország.

²⁵S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek,
nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt:
ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.

²⁶

Az Emmánuel-jövendölés

²⁷Amikor eljutott a hír Dávid házához: »Szíria Efraimban táborozik«, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.

²⁸Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: »Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a ruhamosók mezejéhez vezető útra,

²⁹és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt,

³⁰mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván:

³¹‘Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!’«

³²Így szól az Úristen: »Ez nem következik be, és nem történik meg!

³³Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje, Rászin pedig Damaszkusznak a feje! Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim, s nem lesz többé nép!

³⁴Szamaria csak Efraimnak a feje, Remalja fia pedig Szamariának a feje! Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!«

³⁵Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal:

³⁶»Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!«

³⁷De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísértem az Urat.«

³⁸Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is?

³⁹Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

⁴⁰Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani.

⁴¹Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz.

⁴²Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.«

⁴³Ez történik majd azon a napon: füttyszóval előhívja az Úr a legyeket, melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak, s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;

⁴⁴azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban, minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.

⁴⁵Azon a napon leborotválja az Úr a Folyamon túlról bérbevett borotvával – Asszíria királyával – a fejet és a lábak szőrét, s a szakállt is levágja.

⁴⁶Ez történik majd azon a napon: mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,

⁴⁷s a tej bősége miatt vajat eszik; vajat és mézet eszik ugyanis mindenki, aki megmarad az országban.

⁴⁸Ez történik majd azon a napon: minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van, tövissé és tüskévé válik.

⁴⁹Nyilakkal és íjjal mennek oda, mert tövis és bozót lesz az egész ország.

⁵⁰S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek, nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt: ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.