A Szabadító születésének ígérete

¹A nép, amely sötétségben jár,

A Szabadító születésének ígérete

nagy fényességet lát.

A Szabadító születésének ígérete

Akik a halál árnyékának országában laknak,

A Szabadító születésének ígérete

azokra világosság ragyog.

²Megsokasítod az ujjongást,

megnöveled az örömet.

Úgy örvendeznek majd színed előtt,

ahogy örülnek aratáskor,

és ahogy akkor ujjonganak, amikor zsákmányt osztanak.

³Mert terhes igáját,

a vállára nehezedő rudat,

és sanyargatójának botját összetöröd,

mint Midián idejében.

⁴Mert minden dübörögve menetelő katonasarut

és vérben megforgatott ruhát

elégetnek, tűz emészti el őket.

⁵Mert gyermek születik nekünk,

fiú adatik nekünk;

az ő vállára kerül az uralom,

és így fogják hívni:

Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,

Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.

⁶Uralma növekedésének

és a békének nem lesz vége

Dávid trónján és királyságában.

Megszilárdítja és megerősíti azt

joggal és igazsággal,

mostantól fogva mindörökké.

A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.

Büntető ítélet Izrael ellen

⁷Igét küldött az Úr Jákobra,

Büntető ítélet Izrael ellen

és az ráhullott Izraelre.

⁸Tudni fogja azt az egész nép,

Efraim és Szamaria lakói,

akik gőgjükben és szívük kevélységében így szóltak:

⁹„A téglák leomlottak,

de majd faragott kőből építkezünk;

⁹a vadfügefákat kivágták,

de majd cédrusokat ültetünk helyükbe.”

¹⁰Az Úr hatalmat ad ellenségeinek fölöttük,

és ellenfeleit felingerli:

¹¹Szíriát keletről, a filiszteusokat nyugatról,

és felfalják Izraelt tele szájjal.

Mindezzel nem fordult el haragja,

hanem keze még ki van nyújtva.

¹²De a nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte,

és a Seregek Urát nem keresték.

¹³Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat,

a pálmát és kákát egy napon:

¹⁴a vén és a tekintélyes a fej,

és a hazugságot tanító próféta a farok.

¹⁵E nép vezetői tévútra visznek,

és akiket vezetnek, összezavarodnak.

¹⁶Ezért az Úr nem örül ifjainak,

és árváin meg özvegyein nem könyörül;

mert mindegyikük elvetemült és gonosztevő,

s minden száj bolondságot beszél.

Mindezzel nem fordult el haragja,

hanem keze még ki van nyújtva.

¹⁷Fellángol ugyanis az istentelenség, mint a tűz,

mely megemészti a tövist és a tüskét,

felgyújtja az erdő bozótját,

és a füst büszkén gomolyog fölfelé.

¹⁸A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld,

s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka:

senki sem kíméli testvérét.

¹⁹Habzsol jobboldalt, de éhezik,

eszik baloldalt, de nem lakik jól;

mindenki a társa húsát marja:

²⁰Manassze Efraimot, Efraim Manasszét,

és ketten együtt Júda ellen fordulnak.

És ezzel még nem fordult el az Úr haragja,

a keze még ki van nyújtva!