Isten megdicsőült városa
1Sion miatt nem hallgathatok,
Isten megdicsőült városa
és Jeruzsálem miatt nem nyugodhatok,
Isten megdicsőült városa
míg elő nem tűnik igazsága, mint a hajnal,
Isten megdicsőült városa
és szabadítása, mint fáklya, nem tündököl.
2Látni fogják a nemzetek igazságodat,
és a királyok mindnyájan dicsőségedet.
Új néven hívnak majd téged,
melyet az Úr ajka ad neked.
3Ékes korona leszel az Úr kezében,
és királyi fejdísz Istened tenyerén.
4Nem mondanak téged többé elhagyottnak,
és országodat nem mondják többé pusztaságnak,
hanem így neveznek téged: „Én gyönyörűségem”,
és országodat: „Menyasszony”.
Mert gyönyörködik benned az Úr,
és országod férjhez megy.
5Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a lányt,
úgy vesz feleségül a te fölépítőd,
és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak,
úgy örül majd neked Istened.
6Falaidra, Jeruzsálem, őröket rendeltem;
egész nap és egész éjjel,
sohase hallgassanak!
Akik az Urat emlékeztetitek,
ne legyen nyugtotok;
7és ne hagyjatok nyugtot neki,
7míg helyre nem állítja Jeruzsálemet,
és dicsőséggé nem teszi a földön!
8Az Úr megesküdött jobbjára
és hatalmas karjára:
„Nem adom többé gabonádat
eledelül ellenségeidnek,
és nem isszák idegenek fiai mustodat,
amelyért te fáradoztál;
9hanem akik betakarítják, azok eszik,
és dicsérik az Urat;
és akik leszüretelik, azok isszák
szent udvaraimban.
10Menjetek át, menjetek át a kapukon,
készítsétek a nép útját!
Töltsétek fel, töltsétek fel az utakat,
tisztítsátok meg a kövektől,
emeljetek zászlót a népek fölé!”
11Íme, az Úr tudtul adta a föld határáig:
„Mondjátok Sion leányának:
Íme, eljön a te szabadításod;
íme, vele van fizetsége,
és amit szerzett, a színe előtt.
12Szent népnek hívják majd őket,
az Úr megváltottjainak;
téged pedig keresett városnak neveznek,
nem elhagyottnak.”