Az Úr fölkentje
1Az Úr, az Isten lelke van rajtam,
Az Úr fölkentje
mert fölkent engem az Úr,
Az Úr fölkentje
elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
Az Úr fölkentje
és meggyógyítsam a megtört szívűeket;
Az Úr fölkentje
hogy szabadságot vigyek a börtönök lakóinak,
Az Úr fölkentje
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
2és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét
és Istenünk bosszújának napját;
hogy megvigasztaljak minden gyászolót,
3hogy Sion gyászolóinak
fejdíszt adjak a hamu helyett,
öröm olaját a gyász helyett,
dicséret palástját a csüggedés lelke helyett.
Az igazság tölgyeinek hívják majd őket,
az Úr ültetvényének, az ő dicsőségére.
4Felépítik az ősi romokat,
a régi omladékokat helyreállítják;
újjáépítik a puszta városokat,
sok-sok nemzedék omladékait.
5Idegenek állnak elő,
és legeltetik nyájatokat;
idegenek fiai lesznek
földműveseitek és szőlőmunkásaitok.
6Titeket pedig az Úr papjainak neveznek,
Istenünk szolgáinak mondanak benneteket;
6a nemzetek gazdagságát eszitek,
és az ő pompájukkal büszkélkedtek.
7Kétszeres szégyenük és gyalázatuk után
ujjonganak majd osztályrészüknek;
ezért országukban kétszer annyit birtokolnak,
és örök örömben lesz részük.
8Mert én, az Úr, szeretem a törvényességet,
gyűlölöm a rablást és gonoszságot;
hűségesen megadom munkájuk jutalmát,
és örök szövetséget kötök velük.
9Ismertek lesznek ivadékaik a nemzetek között,
és sarjaik a népek közepette.
Mind, akik látják őket, felismerik,
hogy ez az a nemzet, amelyet megáldott az Úr.
10Örvendezve örvendek az Úrban,
ujjong lelkem az én Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem,
az igazság palástját terítette rám;
mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét,
és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát.
11Mert amint a föld növényeket terem,
és amint a kert kisarjasztja veteményeit,
úgy sarjaszt az Úr, az Isten igazságot,
és dicséretet minden nemzet színe előtt.