¹Elér tehát erejével egyik határtól a másikig,
s a mindenséget üdvösen igazgatja.

²Őt szerettem
és kerestem ifjú koromtól,
s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem,
és szerelmes lettem szépségébe.

³Nemes származásával dicsekszik,
mivel Istennel együtt lakik.
A mindenség Ura megkedvelte,

⁴mert be van avatva Isten ismeretébe,
és műveiben ő a tanácsadója.

⁵Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben,
mi gazdagabb a mindeneket alkotó bölcsességnél?

⁶Ha a megérzés sikerrel munkálkodik,
van-e a létezők között nála különb művész?

⁷És ha valaki az igazságot kedveli,
fáradságának gyümölcsei kiváló erények,
mert megtanít mértéktartásra és okosságra,
igazságosságra és erősségre,
melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek.

⁸Ha pedig valaki gazdag tudást kíván:
ismeri ő a múltat, kifürkészi a jövőt,
ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez,
előre tudja a jeleket s a csodákat,
a korok és időszakok végét.

⁹Eltökéltem tehát,
hogy őt veszem életem társául,
mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra,
és vigaszom lesz gondok és bánat közepette.

¹⁰Dicsőségem lesz miatta a népek előtt,
bár ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél.

¹¹Az ítéletben elmésnek találnak,
a hatalmasok elámulnak rajtam,
s a fejedelmek arca megcsodál engem.

¹²Ha hallgatok, megvárnak engem,
ha szólok, felfigyelnek;
ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket.

¹³Ezenfelül általa halhatatlanságban lesz részem,
s örök emléket hagyok az utánam jövőknek.

¹⁴Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim,

¹⁵félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak,
a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hősnek.

¹⁶Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán,
mert nincs keserűség a társaságában,
nincsen bosszúság a vele való együttlétben,
csak vígság és öröm.

¹⁷Mialatt ezeket magamban fontolgattam,
és szívemben meghánytam-vetettem,
hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában,

¹⁸és nemes gyönyörűség a barátságában,
el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában,
okulás a vele való szóváltásban,
és jó hírnév a vele való társalgásban,
körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.

¹⁹Bár széptermetű ifjú voltam,
és jó lélek jutott osztályrészemül,

²⁰vagy inkább: mivel jó voltam,
hibátlan testbe érkeztem,

²¹mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába,
csak akkor, ha Isten megadja,
– és már ez is bölcsesség volt:
tudni, hogy kinek az adománya az –,
azért az Úr elé járultam, kértem őt,
és szívem mélyéből így szóltam: